Kapcsolataink minősége nagymértékben a bennünk magunk iránt táplált képtől függ!

Fogyasztói társadalom=fogyasztó emberek eldobhatós kapcsolatok. Te lépj ki ebből! Hidd el értékes vagy!

Te is rosszul érzed magad a húspiacon? Nem akarsz és nem tudsz egy idális képnek megfelelni? De nem is érzed jól magad a bőrödben? Várod a változást, de nem jön el?

Ijesztő méreteket ölt a kirakat kapcsolataink sokasága.

Puszta fogyasztóvá váltunk, ez a csökevényes forma megjeleníti emberi kapcsolataink nyomorát is. És mi is egy termékké válunk.

A régi mesterek, tanítók a dolgok múlandóságának tudatában, is az örökkévaló felé tekintettek, műveik, munkásságuk, e felé a cél felé irányult: Maradandót alkotni!

Világunk kezd egy kamerán keresztül mutatott, fejben kitalált, idillikusnak tűnő képek sorozatává alacsonyulni, melyben a valódi értékek, homályba vesznek.

Felszínen mosolygunk, alattunk tátongó űr kiáltja a belsőséges meghittség, odaadottság, elfogadottság, elköteleződés, hiányát.

Minden fontos szál, mely a valódi világhoz kötött, lassan elszakad, és egy torzóvá alakítja az emberi FAJT.

Közömbösen száguldunk végzetünk felé, a rombolás mértéke egyre terjed, és mit sem törődve, a következményekkel, egy ejnye-bejnyével, lájkkal, nyugtázzuk a környezetünk, életünk, kapcsolataink, reményeink, lehetősségeink pusztulását.

Amikor már két ember nem képes egymással minőségi kapcsolatra, amikor kisgyerekek késő este a bevásárló központokban nagy számban vannak, amikor nincs idő az étel készítésre, nincs idő a beszélgtésekre, akkor mi más marad mint a műanyag virtuális, idea világ, ahol elképzeljük, milyenek lehetnénk, kiposztoljuk, és ha elegendően tetszikelik, akkor már nem is olyan fájdalmas a magány…..

Soha az emberiség ilyen távol nem került a földtől, az állatoktól, az emberségtől, Istentől és legfőképp saját magától!

Befelé tekintve már nehezen vesszük észre, felelősségünk, szerepünk, értékeinket.

Pénzzel, fogyasztással kábítjuk magunkat, menekülünk a belső űr feltárásától, remélve, ha a világ véletlenül, magától, vagy az erőszaktól, amit ellene teszünk, megváltozik, és mi is végre békére lelünk….Így biztos nem!!!!

Eljutottunk az „Ember tragédiájának” utolsó befejező jelenetéhez!

Merjünk belenézni a kútba, merjünk naggyá /felnőtté/ válni, a lépcsőn fel és le is lehet haladni. Akár hol állsz most, van jobb  megoldás! Fent a fény a béke, a megváltás fogad, lenn a pokol tüzében, a meg nem tett lépéseink, helytelen választásaink tüze éget! A megfelelés pokla. Nem kell beállnod a sorba, légy akinek születtél,  az egyedi, a különleges!

Tiszta, bölcs döntéseket kívánok! Bátorságot a változtatás meglépéséhez!

Nem kell hogy ez legyen a sorsod! Te dönthetsz!

Amennyiben azt érzed, szeretnél kilépni a kötelékeid levágni magadról, örömmel látlak egyéni segítő beszélgetésen, akár csoportos mühely munkára vágysz, várom megkeresésed. Ott leszek veled, hogy elérd az álmaid!