Nincs nagyobb dolog, mint a szerelem, és nincs fájdalmasabb, mint a szerelmünktől elválni…

Szeretetben elválni….

Az utunkat járva rengeteg emberrel hoz össze a sors. Minden kapcsolat más tapasztaláshoz segít. Van, aki nagyon erős pozitív hatást vált ki belőlünk, néhány esetben hálát adunk, hogy túl vagyunk rajta. Akad aki segítséget nyújt, és tanít egy dolgot, ami segítség a saját életünk működtetésével kapcsolatosan, olyan is van, akinek mi segítünk. És vannak olyan találkozások, amik egy életen keresztül kitörölhetetlen nyomot hagynak!

Válás, nem ezt, nem így akartad! Nem ezt gondoltad! Azt hitted örökkétart! Biztos voltál benne, hogy minden rossz után a béke, a szeretet következik! Nem így történt. Túl sok volt a fájdalom, a félelem, a bántás! Most mégis azt érzed, hogy veszteség ért, ezért kapálózol, ragaszkodsz, fáj, hogy megrövidítettek…elvettek valamit ami rendkívül fontos volt neked, most bánatos vagy, és üres. Nem tudod mit kezdj azzal, hogy már valami, ami hozzád tartozott, nem elérhető a számodra. Együtt kell élj a tudattal, hogy soha nem is volt a tiéd, csak, amit e közben az idő közben megéltél! Amit iránta éreztél, soha mással nem érezheted. Ezért kaptad pont őt! Mással minden máshogy lesz! Eljön az idő, amikor képes vagy meglátni, hogy valamin túlhaladtál, ami elmúlt, mert nem tudtátok éltetni, mert nem mertetek eleget adni a másiknak magatokból, mert elkerültétek a változást, inkább menekültetek, egy másik kapcsolatba, és a szereplőváltástól reméltétek a változást! Most még lehet futnál utána, kapaszkodnál belé, ő már felszállt egy másik hajóra, és te csak nézel a hajó után, ami elment nélküled.  Te maradtál, sebzett szíveddel, érezve a hiányt. Mit is tehetsz, fogadd el a tényt! Halj meg! És aztán ha eléggé megélted a gyászt, szüless újjá! Megtarthatjuk a szépet, a szeretetet, mert már a két sérült ego nem feszül egymásnak. Már nem csiszolódnak a sebek, és minden mögött, amikor vissza tekintesz, ránézel a szívedre, ott belül, ott leled őt, a tiszta embert, akit nem torzít el a sok sérülése, és a te tiszta lényed sem fél már a bántástól, ott vagytok mindketten, mint két tiszta csillag, ragyogva tündökölve a szerelem tüzében, mint mikor összetalálkoztatok, így emlékeztek magatokra. Felismered, hogy ki is ő valójában, a személyiség nélküli tiszta lelket, akibe egykor láttad az istenit. Tudtad, hogy akarod, hogy érted jött! Aztán megláttad sebeit, láttad gyengének, ridegnek, gyarlónak, ezek csak a védekezése reflexei voltak. Nem akartad, bántani, mégis bántottad, ő sem ellened harcolt! A fájdalmaitok ellen küzdöttetek.  Engedd útjára, a vágyat, hogy bebizonyítsd ő volt a hibás, vállald fel, ketten voltatok ott. Soha ne ítélkezz!! De a szépet, vidd magaddal, ezt tudod megőrizni, ezt szabad életben tartani magadban, tudván, hogy amikor letesszük a földi létünk, újra ilyen tisztán leszünk együtt. Hidd el értékesek voltatok, szépek, és reményt hoztatok az égre. Az álmaitok lehet nem most váltak valóra, de egyszer megtörténik, elengeded a fájdalmad, mely sanyargatott, és emelt fővel, nyitott szívvel nyitsz ki egy új ajtót, amelyen keresztül beözönlik a fény az életedbe. Minden vég magában hordoz egy új kezdetet, lehet, kicsit még félsz, lehet, kicsit vissza tekintgetsz, mert voltak olyan felejthetetlen, kedves, szép pillanatok, ez természetes, vidd magaddal! Mindent, amit szerettél, az a tied! Az új életedben ezzel az erővel többként ezzel a tapasztalattal gazdagabban folytasd, újult erővel, tiszta nyitott szívvel.Tiszta lappal.

Szeresd, olyannak, amilyennek ő akar lenni, és szeresd magad nélküle is! Minden amit éreztél a tiéd volt, és lesz. Ami igaz volt akkor, az igaz most is! A szeretet mindent túlél, azt őrizd meg a szívedben, tartsd életben! Annyi vagy, amennyire szeretni képes vagy, az összes többi, nem számít! A szereteted mértéke, és képessége határoz meg téged!

Ha még küszködsz, nem tudtad meglelni a békét, tudom mit érzel, én is gyászoltam már, kérj egy időpontot, és légy ismét önmagad!