Amikor a harag rám zúdul…

Ki a bántalmazó? Ki az áldozat?

A legjobb cikkeimet ti íjátok csak én jegyzem fel, részlet egy levélből, ami hozzám érkezett:

 „Kedves Magdi!

Ez sajnos visszafordíthatatlan. A közeledésemet nem veszi, hanem támad. Nagyon durva, bántó, férjhez, feleséghez nem méltó szavakkal, hangsúllyal. 

Ha lehet kérésem, az önsajnálat témáját fejtsük majd ki bővebben – ez valószínűleg többünket is érint a csoportban – beszéljünk a következőkről:

Milyen a bántalmazó kapcsolat? Hogyan ismerhetjük fel, hogy bántalmazó kapcsolatban vagyunk, és itt értem azt is, ha én bántok és azt is, ha engem bántanak? Mikor jogos az önsajnálat? Egy ledomináló, sértődésre hajlamos személyiség hogyan érzékeli a kedvességet és a simulékonyságot? Hogyan reagáljunk a „Kurva anyád!” és a „Megint beszólsz” reakciókra?”

---

Önismeret, ok–okozat és a valódi felelősség kérdése a párkapcsolati agresszió mögött

Van egy pont, ahol meg kell határozni és ki kell mondani:
„Ez bántalmazás.” Ezt nem kell tűrnöm!

Ám nagyon fontos és elsődleges feladat, ahol meg kell vizsgálnom:
hogyan jutottunk idáig?

Nem azért, hogy felmentsük az agressziót.
Hanem azért, hogy megértsük a dinamikát, és ne ismételjük újra!

Sőt a valódi bántalmazót ki kell szűrni a bántalmazó viselkedésig eljuttatott dühös partnertől!

Mert bizony sok olyan helyzetet látok, ahol e kettő közti különbség csakis a nézőpontban és a szereplők személyes őszinte önfelismerésében tisztázható.

---

A reakció soha nem a semmiből születik

Egy férfi ritkán egyik pillanatról a másikra válik verbálisan agresszívvé.
A durva szavak, a támadó hangnem, az indulat reakciók – nem okok.

Ez nem jelenti azt, hogy jogosak.
De azt igen, hogy előzményeik vannak.

 Az önismeret ott kezdődik, ahol fel merjük tenni a kérdést:

• Mit nem mondtam ki időben?
• Mit nyeltem le évekig? Mi az elvárásom amiről a partnerem nem is tud, de nekem fontos és haragszom, hogy nem teljesíti!
• Mit fejeztem ki kerülő úton? Mit nem mondok ki évek óta?
• Milyen apró, de folyamatos elutasítások voltak jelen részemről?
• Hol emelkedtem fölé, mert biztonságos helyzetben akartam tudni magam?
• Hol vontam meg a kapcsolódást, miközben fejemet a problémák felvállalása helyett a homoba dugta?
• Hol provokálom a partnerem szükségleteinek a kielégítetlenségét?
• Miért haragszom én a partneremre, hol van ez a düh elfojtva bennem?
• Milyen manipulációs technikával emelem magam a partnerem felé?
• Miért hibáztatom a partnerem?
• Ha elégedetlen vagyok a partneremmel szemben, miért nem kommunikálom, miért nem változtatok rajta?
• Könnyebb őt tenni felelőssé a saját meg nem oldott dolgaimért?

---

A női provokáció nem ordít – csendben gyűlik

A női provokáció ritkán nyílt támadás.
Sokkal gyakrabban finom, intelligens, „észrevétlen”.

Megjelenhet így:

• ironikus megjegyzések
• fölényes mosoly
• érzelmi megvonás
• szexuális elutasítás magyarázat nélkül
• hallgatás büntetésként
• „én már túl vagyok ezen” attitűd
• erkölcsi vagy érzelmi felsőbbrendűség
• én már spirituális vagyok…ő meg nem..
• nekem megfelel így, ő a hibás

👉 Ezek nem robbannak.
👉 Ezek cseppenként mérgeznek.

És évek alatt felhalmozódva indulatot termelnek.  AKKOR KI IS A BÁNTALMAZÓ?

---

Amikor az utolsó csepp is megérkezett…

Amikor az áldozat–tettes szerep megfordul

Van egy kényelmetlen igazság, amiről ritkán beszélünk:

Nem minden agresszív reakció mögött áll eredendően agresszív ember.

Előfordul, hogy:

• az egyik fél folyamatosan elnyom
• a másik folyamatosan lenyel
• az egyik fél nem hall
• a másik nem tud beszélni

És amikor a feszültség eléri a határt,
a reakció nem lesz szép.

Ez nem igazolja a „kurva anyád”-ot.
De megmagyarázza, hogyan jut el valaki idáig.

---

A párhuzam: alkoholista, kényszerevő, agresszív kitörés

A dinamika sokszor ugyanaz:

• Az alkoholista tűrni lenyelni igyekszik nem az első pohártól esik szét
• A kényszerevő a szeretetet próbálja magához venni és a szomorú hiányt pótolni
• A munkamániás keresi a pozitív menekülési és elismerési útvonalat
• A játék függő sikerre vágyik
• Az agresszív reakció /TEHETETLEN FÉLELEMNEK a megnyilvánulása/ nem az első sérelemtől robban

 Mindegyik mögött hosszú elfojtás van.

A különbség ott van, hogy:

• ki vállal felelősséget a saját működéséért
• ki hajlandó szembenézni a belső indítékokkal
• annak a kezébe kerül a megoldás lehetősége

---

A valódi önvizsgálat kérdései (nem önostorozás!)

A tudatos nő nem áll meg az áldozatszerepnél, de nem is vállalja magára más bűnét.

Ő ezeket kérdezi:

• Hol nem voltam őszinte?
• Hol manipuláltam a csenddel?
• Hol vontam meg a szeretetet?
• Hol büntettem láthatatlanul?
• Hol hittem azt, hogy „értenie kellene”?
• Hol nem húztam időben határt, hanem gyűjtöttem?

Ez nem felmentés a másiknak.
Ez felszabadítás önmagamnak.

---

Mi különbözteti meg a bántalmazót az önismereti munkát végző embertől?

A válasz egyszerű, de kíméletlen:

• a bántalmazó nem vállal felelősséget
• az önismereti úton járó ember igen

De:
a felelősség nem egyenlő a hibáztatással.

Felelősség = felismerem a saját mintáimat
Bűntudat = magamra veszem a másik rombolását

---

Mikor nincs tovább értelme elemezni?

Ez is fontos.

Ha:

• a másik fél nem reflektál
• nem hajlandó önvizsgálatra
• nem kér segítséget
• nem változtat viselkedésen
• továbbra is megaláz

akkor az önismeret nem menti meg a kapcsolatot,
csak segít kilépni belőle tisztábban.

---

 A valódi erő

A valódi női erő nem az, hogy:

• „én soha nem provokáltam”
• „én csak szerettem”
• „én semmiről nem tehetek”
• „én mindent megtettem”

Hanem az, hogy:

• szembenézek magammal
• elismerem, amit megtettem
• nem viselem tovább azt, ami nem az enyém
• nem maradok ott, ahol rombolnak
• tisztelem magam és a partnerem

Ez az önismeret.
Ez a felelősség.
És ez az a pont, ahol a kör megszakítható.

Sokan megelégszenek a NEKEM IGAZAM VAN… Én vagyok az ÁRTATLAN ÁLDOZAT szereppel, sajnos…ez a program ismétli önmagát!

Amikor már több ilyen CSALÓDÁSON vagy túl érdemes önvizsgálatot tartani!