A „szeretet fogságában”

Az elvárás nem szeretet!

Valamiért mindig szerettek… Mindig volt oka annak, hogy elfogadjanak, de soha nem önmagamért.

Feltételek voltak.

Elvárások. Szerepek. Legyek fiú, mert annak vártak… Legyek jó kislány. Legyek erős. Legyek odaadó, szerető, megértő ember. Legyek konyhatündér, okos üzletasszony, bátor amazon, elnyűhetetlen édesanya. Mindent el lehetett várni, mindent el kellett bírni.

A kimondatlan fájdalom

Egyetlen dolgot nem volt szabad: kimondani, hogy fáj.

 Hogy félek.

Hogy csalódott vagyok. Hogy fáradt vagyok. Ez nem más, mint a lélek, az érzések teljes elnyomása. Arra tanítanak bennünket, hogy nem fontos, mit érzünk. Nem fontos, mit akarunk. Nem fontos, kik szeretnénk lenni. Senkit nem érdekel az igazi belső világunk.

A hazugság, amiben élünk

A nőnek azt hazudják, bármi lehet belőle. És ez igaz is — képesek vagyunk bármi lenni. Csakhogy a nő nem „bármi” akar lenni. A nő szeretet akar lenni. Szerető, társ, kapcsolódó lény. Ékszer a férfi oldalán — nem dísztárgyként, hanem értékként. Odaadó anya. Megbecsült ember.

A női erő igazi természete

Amikor a külvilág harcra kényszeríti a nőt, torzzá válik az a finom, puha lény, aki eredendően érték lett volna. Mert a nő erős, ez nem kérdés. Van ereje helytállni, van ereje szülni, felnevelni, elengedni. De a női erő lényege nem a küzdelem. Nem az erőfitogtatás. Hanem a kitartás, az elfogadás, a befogadás.

Amikor kifordulunk önmagunkból

Amikor ezt meg kell hazudtolnia, amikor az ereje erőfeszítéssé válik, amikor a nő férfi energiába kényszerül, akkor a csodálatos teremtő erejét harcra fordítja, és kifordul önmagából. Olyan területen kezd működni, ami nem az övé, és közben elveszíti azt, ami csak rá jellemző.

Az érzelmi mélység dilemmája

Az érzelmi mélység adottság. Képesség. De fejleszthető is. Ugyanakkor felszínes kapcsolatokban nincs értelme. Van, aki nem is képes belemerülni az érzelmekbe, aki nem tudja elviselni a mélységet.

A szeretet veszélye és szépsége

Felmerül a kérdés: érdemes-e odaadni magunkat annak, akit szeretünk? Számít-e, hogy méltó-e rá? Valójában se mennyire, se nem. És mégis: teljesen. Mert ha szeretünk, bevonódunk. Ha szeretünk, fájhat. Igen, kinyitni a szívünket veszélyes. Visszaélhetnek a védtelenségünkkel. De másképp nem érdemes élni.

A biztonság illúziója

Félhetünk a megbántódástól, a csalódástól, attól, hogy nem szeretnek viszont. Attól, hogy nem úgy szeretnek majd, ahogyan az, aki elment. Lehet, hogy biztonságosabb egyedül lenni, kutyát vagy más állatot tartani, elkerülni a mély kapcsolódást. De ez csak védekezés.

Az élet valódi lényege

Nem elég túlélni. Nem ezért vagyunk itt. Örülni kell. Szeretni kell. Élni kell. Ez a lényeg. Lehet, hogy senki sem volt méltó a szeretetedre, de ez nem számít. Az számít, hogy te képes vagy szeretni.

Az önazonosság elvesztése

Már értem, hogyan tudunk a szívünk ellenében élni. Hogyan válhatunk ennyire elme vezérelté.

Hiszen az elme védeni próbál az újabb fájdalmaktól.

Milyen betegség az, amikor a saját vágyainkat hazudtoljuk meg, amikor az önazonosság csíráját is sikerül kigyomlálni belőlünk. Meghazudtoljuk önmagunkat — de mi kényszerít erre? Mi lehet az az érték, ami kárpótolhat a boldogság elvesztéséért? Semmi!!!

A férfi igazi szerepe

A férfi a külvilággal való csatára született. Ehhez kapott izomzatot, erős kötőszövetet, fizikai és energetikai erőt. Ő akkor teljes, ha védelmezhet. Ha megóvhatja a szeretteit. Ebben élheti meg önmaga legjobb énjét.

A családi egyensúly szétzúzása

Valahol azonban felborult a világ rendje. Amikor a nőket munkába állították, a család alapja megrepedt. A nőkre háruló teher szétzúzta az egyensúlyt. Elbírtuk. Viseltük. Alkalmazkodtunk. Megszoktuk. Felnőttünk a feladathoz. Sőt, túl is szárnyaltuk azt. De ennek óriási ára lett!

Az elvesztett kincsek

De közben elvesztettük a gyermekeinket. Elvesztettük az otthon melegét. A gyengédség megélésének szabadságát. A férfira való felnézés élményét. És ezzel — akaratlanul — hozzájárultunk a család széteséséhez és a világ széteséséhez.

A kozmikus egyensúly megbomlása

Mert ha a Hold Napként akar ragyogni, működni, és a Nap holdi szerepbe kényszerül, akkor elpusztul az a tökéletes rend, amire ez a világ épült. És ezzel együtt pusztul mindaz, ami benne él.

Vissza a gyökerekhez

A Földanya és a nő kapcsolata örök. Ha ebből kilépünk, elveszítjük a gyökereinket, és hamar csak szélfútta, elszáradt virágokká válunk. Talán még nincs késő visszatérni az alapokhoz.

A női erőbe visszatérés

Nekünk, nőknek rá kell ébrednünk arra, hogy van másik lehetőség.

Hogy harcolni csak az önazonosságunkért szabad. És azt is csak belül gyengéden. Szelíden. Mert csak így hozhatja el a várt eredményt: a belső békét.