Legtöbbünkben csak, mint a szerelem fellángolása jelentkezik, vannak, akik új társat találnak megéléséhez, a szerencsések eddigi párjukkal ébrednek rá az elemi erőre.

Használd ki a természet diktálta energiát, de ne a mennyiségre, hanem a minőségre figyelj!

Megismertétek egymást, elfogadtátok már az élet jó és kevésbé kellemes oldalát.

Végigcsináltatok sok nehéz pillanatot, felnőttek a gyerekek, kirepültek. Újra magatoké lehettek!

A szerelem izzik, fellángol, hogy tüzénél megmelegítse a lelket.

Ahogy a jó borhoz is idő kell, míg megérik, a jó szexualitás is az érett szeretők birtokában van. A szerelem elmélyült, a ráncok kisimulnak, amikor egymásra néztek.

A közös emlékek megszépültek, felértékelődtek. Egymásban azért gyönyörködünk, mert a valódi szeretet, elfogadás ragyog a tekintetünkben. Nem kell meghazudtolni magunkat, a test fájdalma eloszlik, és felkészül a boldog pillanatok fogadására. Az energia áramlik a testünkben, és a két test között.

Megtanultuk a testünk rejtélyeit, kiismertük magunkat, elfogadtuk a jót, és a nehezet is, értékeljük a pillanat szépségét, a folyamatot nem siettetjük, nem csak a végcélra fókuszálunk, hanem átadjuk magunkat az áramlásnak, néha csak megállunk, s megpihenünk egymásban. Az együtt töltött idő értékesebb. A tekintetek egymásba mélyednek, a két lélegzet összekeveredik, a szívverések összekapcsolódnak, a testek összefonódnak, és magasztos pillanatokká emelik a létezés eme örömeit.

Sok pár a sok évi együttlét ajándékaként megéli a szívorgazmust, az időtlenség világosságát, az isteni eggyé válást. Az egó feloldódik a szerelmi nászban. Már nem a birtoklás, hanem az egységbe való visszatérés misztériumát ünnepelhetjük. Hálával figyeljük a készséget az örömre. A gyönyör a bónusz, a hab a tortán.

Szépsége az élménynek, hogy párunkkal osztozhatunk majd az élet utolsó szakaszában az úton, mely a fénybe vezet.

Minden csodás pillanat felértékelődik. Együtt gyönyörködünk a naplementében…