Hogyan veszítjük el a kapcsolatot önmagunkkal

gyermeki én

Visszatérés az önelfogadáshoz

Fájdalmaim eredője, a kapcsolat elvesztése a két legfontosabb személytől.

Kapcsolatom elvesztése önmagammal, Kapcsolatom elvesztése az anyukámmal, Kapcsolatom elvesztése az édesapámmal.

Kapcsolatom elvesztése a szerelmemmel, Testvéremmel, tanárommal, a mesteremmel, a gyermekeimmel, a nagyszüleimmel, a barátommal. De a minta az első három szereplő közti bonyolult és mégis egyszerű mintázat megismétlődése. Tehát kiemelt jelentősége van az életed további folyamataiban. Valójában ezek a kapcsolatok egyik részről örökké meglévők, de az érzékelés és tapasztalás szintjén törés áll be a részvevők között.

Így nem csoda, ha a kín, amit a sorozatosan ismétlődő elvesztések okoznak, egyre nagyobb fájdalommá nő bennünk, és ennek a fájdalomnak az átélésétől menekülünk!!! Gyűlöljük a veszteséget, a vereséget, az űrt, ami tátong. Ameddig ez így van, ennek a hiánynak a pótlására kitalálunk fájdalomcsillapító módszereket: munkát, szórakoztató elfoglaltságokat, sportokat, túlevést, túl ivást, droghasználatot, önpusztító eszközöket, bármit, csak ne érezzünk.

Mit tehetnénk, emberből vagyunk, és vágyunk a kapcsolatokra melyek felidézik az ismerős élményeket. Ezért újabb kifinomultabb módokon keresünk játszópartnereket, akikkel kitömhetjük a hiányt. Így jönnek létre a játszmák. A kapcsolati alkuk, melyek aztán több kevesebb sikerrel, segítik a túlélésünket, ami valójában elfedi a tényt, hogy a szeretetet nem tudjuk megélni. Lám, van partnerem, Lám mennyi embernek van rám szüksége, lám mennyi munkám van, tehát fontos vagyok.

Fontossá tesszük magunkat, hogy igazolni lássuk létezésünk értelmét. De bizony nem így, nem ez a feloldása a bennünk lévő feszültségnek. Az egységélmény morzsáit megtaláljuk egy ölelésben, a szeretkezésben, egy őszinte megosztásban, de a valódi kapcsolat az önmagam és az univerzum teljessége közötti felismerésből és annak megtapasztalásából, folyamatos fenntartásából ered. Ez az út viszont nem könnyű, hiszen minden fájdalmunk eltereli a figyelmünket, és „vakvágányra” terel. Az út önmagam teljességének a felismerése, lassú ébredés vagy gyors ráeszmélés, az egyedi lehet, de itt kezdődik a belső egyensúly.

-Jó Jó kérdezheted, de hogyan???

-Ahogy a világod kialakult, úgy formálódtál bele te is ebbe a fizikai létezésbe. 

A kapcsolataidat 3 személy formálja

  1. Kapcsolatod az édesanyáddal szövődött. Az elfogadás, a melegség, a teremtő erő, a táplálás, a bőség szimbóluma. Tehát a vele való viszony jellege meg fogja szabni az  életed útjának a jellemzőit.
  2. Kapcsolat, az apa, jelenléte, távolsága, ereje, a te és a család számára. Az ő viselkedése az istenképedet is formálja. Az önállóságodra, a törvények, a világgal való biztonságos kapcsolódás első szereplője. A kiáradásodra való hajlamok örökítője.
  3. És egyben legfontosabb, bár nincs egyik sem a másik nélkül, a saját magaddal való kialakult viszony a két fő személy visszatükröződése által. Ahogy ők éreznek, gondolkodnak, bánnak veled, amilyen közelségük és terük a számodra egy létfontosságú visszajelzés, ki vagy te az ő nézőpontjukból. És igen ezt jószerével magadévá teszed, bár lesznek pontok, amiben ellenállsz, amivel szembe mersz helyezkedni, de az alaptételek ott lesznek beírva.

Anyám szeretetének, odaadásának, gondoskodásának a mennyisége egy viszonyszám „ami engem minősít” gondolod gyermekként. És megfelelni igyekszel, de ha „nem voltál elég jó”, akkor „szégyelled magad” és innen indul a kínok forrása. Soha nem leszel jó annak, aki minősít, tehát minden igyekezeted csak a saját magad elnyomásának újabb építőkövévé válik.

Apád reakciói a próbálkozásaidra, a tanulmányaidra, viselkedésedre való visszajelzései a világban elfoglalható helyedről ad egy visszacsatolást.

Igen, e közben megfelejtkezünk a kis lényről, aki érez, aki akar, aki elindulna a saját vágyai felé, de nem tud, nem mer, vagy nem marad ereje, magabiztossága, mert leköti, hogy a 2 legfontosabb személy szeretetéért megdolgozzon.

Amivel el is veszítjük a csatát.

A szeretet van, a szeretet nem feltételekhez kötött, a szeretet csoda, ami vagy ott van 2 ember között, vagy bármit teszel, soha nem is lesz ott!!! Tehát nem is lehet megdolgozni érte, de elveszíteni sem lehet!!! Haragudhatunk egymásra, elbeszélhetünk egymás mellett, de a szeretetet nem tudjuk megsemmisíteni.

Visszatalálás önmagunkhoz

Hogyan találhatunk vissza önmagunk teljességéhez? Talán semmit nem is kell tenni? Akár így is történhet! Az általánosabb azonban, hogy egy napon, amikor a nyomás a testedben már eléggé kínoz, akkor megkérdezed magadtól, tényleg ez az életem? Ez volna a normális? Ha így maradok, és ennyi lenne, volna értelme a levegő vételnek?
Soha nem késő! A gyógyulás is ott kezdődik, ahol te kezdődtél! Miért is születhettél ebbe a családba? Miért pont ők lettek a szüleid? Mit tanítanak számodra? Mi a te utad, amit ez alapján be szeretnél járni? Hol tértél le az utadról?  Hogyan kerülhetsz oda vissza? Egyáltalán ez letérés, vagy csak az utad része?

Bejárjuk ezt a témát közösen egy-egy gyógyító beszélgetésünk, vagy csoportfoglalkozásunk alkalmával.

Jelentkezz, és gyógyulj! Gyógyítsd meg a kapcsolataidat!