Szex, szerelem, dugás!?

Minap 3 különböző nő is arról panaszkodott, a szerelem nem teljesedett be…

A kapcsolatok legcifrábbika a párkapcsolat.

Minden eldugott félelmünk ott mutatkozik meg igazán. A szőnyeg alá söpört dolgok itt jelzik feketén-fehéren, van a mélyben valami, ami a kapcsolatainkban bizony akadályoz, sőt, sokszor szét is veri a feleket. Lehet unalmas, hogy minden probléma gyökerét a gyermekkorban eredeztetjük, valójában sajnos ott, vagy még előbb, előző életekben is eredhet egy visszatérő párkapcsolati probléma. Ezeknek kitisztázását okos cselekedet minél előbb megtenni!

Néhány esetet vizsgáljunk akkor: 

Adott egy önérzetében sértett nő, az előző partner kihasználta, amikor többet nem remélt kapni, akkor pedig lelépett.

Oldottuk a blokkot, befutott egy új versenyző, és a kétségbeesett, érzelmileg megtépázott hölgy egyből eljutott az ágyjelenetig. Kb. 2 találkozás történ, már közös tervezgetés, közös „intimtorna”, a harmadik megmérettetésen már a férfi kezdett kihátrálni. A két kisgyermek, a km-ben mért távolság remek ürügy volt a kilépés indoklására. Valójában nem volt már miért küzdeni! Mindent megkapott elsőre! Azt az üzenetet adta a hölgy magáról, hogy könnyen kapható, azaz értéktelen!

Pedig nem ez a valódi ok, valójában egy remek, jólelkű, szerethető ember, csak fél, ahogy félt egész életében az édesapjától, nem mert ellentmondani, nem merte felvállalni, hogy igenis, neki rengeteg értéke van! Megfelelési kényszer, önbizalomhiány, és gyermeki én mintázata rajzolódik ki ebből a rövid történetből a szakember számára. Ezekkel kellene foglalkozni ahhoz, hogy értékes társsá tudjon változni! 

Nézzük a másik hölgy történetének kivonatát. 

A férj rendszeres hűtlensége egy éve kiderült, azóta az addig sem szeretkező társak a felszínre került probléma hatására, (leginkább a feleség felháborodása okán) szinte teljesen elkülönültek, külön ágyba költöztek.

A Nőben a feldolgozási folyamat elindult, de nem ért még el a kapcsolat felszámolásához, és belső tisztázásához! Az egyedüllét felvállalásához, és a saját maga felfedezéséhez! Viszont a sérelem felszínre hozta az „én is nő vagyok” érzetét, és a kíváncsiságot, hogy van-e mással lehetőség a jobb szexusra?!

Még sajnos idejekorán! Itt a belső okok feltárása hiányzott; miért hárította eddig a női megélését, mi akadályozta, hogy ez a belső része kifejlődjön? Amíg ez az oldal nem fejlődik ki, addig a heves, és hirtelen beengedett új partnerrel is kudarcokra lehet számítani, és ez bizony energiavesztést okoz ahelyett, hogy a fejlődésre koncentrálhatnánk.

Bár a kudarc sok emberben a küzdelem vágyát is felszítja, ami viszont támogatja a terápia felvállalását.

Az új érzelmekre meg kell érni, egy emberi kapcsolat alapja a közösen megélt érdemi időtöltés. Ha türelmetlenek vagyunk, lehet nem fejlődik ki a szeretet a felekben, és akkor a virág nem nyílik ki… Természetes, hogy elmaradt az orgazmus!

Ilyenkor nagyon fontos a gyógyulási lépések ismerete és türelmes kezelése.

Amíg a lelkünk a régi partner után reménykedik, vagy még nincs túl a kapcsolat gyászán, elengedésén, de közben dacból bizonyítani szeretne, hogy igen én is kellek, addig nagy a veszélye, hogy csak egy kóbor numeráig jut… Egy felnőtt Női minőségben nem is engedem be az udvarlót az „ajtón”, míg én nem vagyok rá kész!

Ráadásul lelkileg sem tartozik az új kiskakashoz, aki remekül ráérzett a nő bizonyítási vágyára, de a bizalom eléréséhez sokkal több időre és türelemre van szükség!

Ebben a helyzetben nem a férfiakat terheli a felelősség! Minden NŐnek tudnia kell, hol tart érzelmeiben! Önismereti munka nélkül nem fog előre lépni!

A hódítás, ha nem párosul érzelmi, szellemi kapcsolattal, bizony nem lesz tartós érték a férfi szemében!

Egy nőnek, aki szeretne teljes, boldog életet magának, ismernie kell a testével kapcsolatos szükségleteket.

Mi az, ami feltüzeli fizikailag, mennyi meghittségre van szüksége érzelmileg? Mitől tud ellazulni? És ezt a partnerének tudomására is kell tudni hozni!

Valamint érdemes azért létesítenünk szexuális kapcsolatot, mert azzal a férfivel, és csak azzal szeretnénk lenni!

A divatos lazaság csak viselkedési program! A belső ellazulás képessége tanulható, és feltételeket kell teremteni hozzá!

Akarjunk adni magunkból, és tudjunk is ! De befogadásra is készen kell lennünk!

Az ágyban mindent le kell vetkőzni, nem a ruha levétele a nehézség, abban mindig lesz segítség!

Hanem a lelkünk érdekeinek, és testünk szükségleteinek pontos ismerete, tudása és megfelelő képviselete hozza meg számunkra a beteljesült szerelmi aktus élményét, ami aztán lesz annyira rendkívüli élmény, hogy a Férfi ember el sem akar távolodni az imádott Istennőjétől! A harmadik kapcsolati minta is igen tanulságos.

Ez egy se veled, se nélküled kapcsolat kínjaiba enged betekintést. A férfi és a nő 4 éve ismerkedtek meg. A nagy lángolás a férfi részéről kezdődött, amire a nő félelemmel telve, de a kitartó ostrom hatására megadta magát. A férfi bizonyítani akart, válás után, kisebb kalandok, kudarcok után végre úgy tűnt, megtalált valamit.

Hosszú beszélgetések, egyre sűrűsödő találkozások, romantikus helyszínek, és felizzott a nőben a láng.

Amint a szerelem kivirágzott, e közben a válás folyamata lezajlott, a férfi döntött, együtt folytatják tovább. Az összeköltözés látványos, de látszólagos volt, a férfi saját külön házat vásárolt, és a nőhöz költözött. Dúlt a románc, a szeretkezésben megtalálták a közös nevezőt, kölcsönös öröm jelen volt mindennapjaikban. De a közös élet egyéb alapjait se nem beszélték meg, se nem vállalta fel a férfi, a nő pedig nem hozta fel a témát! A nő meg nem fogta fel, mekkora szemfényvesztés amiben él. Csak a 2. év körül kezdett tisztábban látni, hogy bizony sok minden másban sem kölcsönös a kapcsolat.

Nincsenek közös barátok, csak a nő ismeretségi köre. Nincsenek közös programok, a férfi maga dönt, jön és megy. És a legfontosabb, a közös tervek egyeztetése is hiányzik! A szexuális élet sem ad önmagában elegendő értelemet egy együttélésben. Csak ha több feltétel együtt valósul meg, akkor van jövője hosszú távon az együttélésnek! Könnyű felismerni, hogy a férfi, számítva a válásra, elkülönítette a tulajdonát, így nem kívánt többet adni, mint amit a maga szempontjából elégnek gondolt!

Itt hogy is zajlott a belső program a két oldalon? A férfi alap beíródása: „úgyis elhagynak, erre fel kell készülnöm”… A nőé: „nem vagyok szerethető, felvállalható”….

Nagyon világos, hogy ezekkel a belső tudatalattiba beépült programokkal nehéz egy jó kapcsolatot kialakítani! Vagy épp lehetetlen!

Ezért nem kívánt a férfi gondoskodni, törődni „párja” egyéb szükségleteiről! És mivel ezek a programok gyermekként égtek a tudatába… Apámat anyám kihasználta, ami kellet neki elvette, és eldobta, így ennek a kisfiúnak a félelme játszódik le naponta, a „felnőtt férfi” elméjében!

Valójában egy szexuális kapcsolat, mely praktikus a férfi számára, meleg étel, meleg ágy, és a valódi elköteleződés hiánya felszámolta abban a pillanatban a kapcsolatot, amint létrejött, csak ezzel a felek később szembesültek! A nőben élő kislány pedig azt a programot regisztrálta tudatalattijába, hogy a nőket a férfiak kihasználják, és a nők magukra maradnak! Itt is sok belső feladat adódik a hölgy számára, hogy késszé váljon egy felnőtt kapcsolatra!

Az ilyen esetek felhívják a figyelmet arra, hogy a tudatosságnak és őszinte kapcsolatnak van jövője, egyéb esetben mindkét fél sebekkel és egyre nagyobb reményvesztettséggel kullog el a „harcmezőről”. Amikor a felek párt választanak, már az elején lehet látni a családi mintázatokat, amik miatt összekerülnek, már akkor javasolt lenne egy ismerkedés, önismereti munka, hogy ne tékozoljunk el rengeteg időt és érzelmet olyan dolgokra, amik nem feltétlenül kellene, hogy fájdalommal végződjenek! 

Aztán még ráadásként jön a „menekülök az érzelmi fájdalmaktól”, „jobban vagyok egyedül”, „a „következő partner jobb lesz”, „mindenről te tehetsz” ! Így halmozódnak a bajok és a rontott, szomorú emberi sorsok!

Fél szívvel, szív nélkül, vagy csak egy szívvel nem működtethető egy kapcsolat. Csak, ha két szív kapcsolódik, akkor van eredményes, boldog teljesség a szerelemben, egyéb esetben küzdelem, reménytelen kudarc a végjáték. Mindig a szív az úr! Ideig óráig lehet elméből kapcsolódni, félelmek által, de annak aztán nagy ára van.

Amikor valaki a sérelmek okán megfutamodik, rombol a kapcsolatban, vagy szótlanul tűr, mindig fizet érte, vagy a szerelem elvesztésével (máshol sem lesz könnyebb), vagy a végleges különválás, vagy a boldogtalanság, értéktelenség érzetének cipelése!

Szerencsésebb választás feltárni az okokat, melyek ide vezettek, és fordítani a kockán: önmagunkból a legjobbat kihozni, önismereti munkával, tiszta kommunikációval.

Álljunk végre bele abba, hogy az életünkért felelőssk vagyunk, és őszintén tárjuk fel az eltemetett félelmeket!

Ha valamelyik történet hasonlít az élethelyzetedre, sürgősen keress valakit, aki érdemben tud segíteni. 

Nagy tisztelettel állok rendelkezésedre, akár egyénileg, akár párban, akár csoportban szeretnél dolgozni!