Gyógyító történet!

Mai korunk sok féle betegséggel küzd, egyik tünete az életformánk bajainak, a gyermekáldás hiánya az amúgy egészséges fiatal pároknál is.

Ma mégis egy kicsit más oldalát mutatnám meg…ugyan annak a dolognak:) Egy régi történet kínál tanulságot a mostani időkben.

Volt egyszer egy leány, fiatal, szerelmes, az élet úgy hozta, hogy a szerelemből jegyben járás, majd eljegyzés is. Ahogy az már történetekben előfordul, itt jött a fordulat,

az amúgy tökéletes szerelembe beleszólt egy háború! Minden fiatalt, öreget, besoroztak. Így a leány nem tehetett mást, várta a legényt, vissza. Aki sajnálatos módon a

háborúban elesett katonák között volt. A lányka sírt, rít, de vissza ettől a szerelme sajnos vissza már nem jöhetett. Sok érzelem, nem múlik el, attól, hogy a kedvese él e

még! A leány szívében gyökeret eresztett, az érzés és onnan bizony a sok új kérősem tudta eltávolítani. Az egyik kérő, nem hagyta, hogy őt is kikosarazzák, Ő bizony

kitartóan kereste Mariska közelségét. A leány viszont tartotta, magát, kikosarazott mindenkit. Nándi, ő volt a kitartó fiatal ember, viszont, tudta mit akar, járt a házhoz,

udvarolt, jelen volt, amit a család örömmel vett, mivel jó ember, szorgos, igyekvő, tiszta életű. Falun nem szeretik a leányokat a háznál időn túl tartani, itt is a család

nyomására, 8. év udvarlás után, Mariskát hozzáadták Nándihoz. Mariska bánatában amikor hozzájutott egy kis borhoz, ivott. Így próbálta elnyomni az élete nagy

fájdalmát, elszakadását vőlegényétől. Sok kapcsolat nem akkor ér véget, amikor a felek különválnak, hanem amikor valóban elengedik egymást! Sok kapcsolatban van

jelen árnyék ként a múlt!

Az erőszak akkor is erőszak, ha a család hajtja végre, Mariska nem adata igazán oda magát. Az esküvő ugyan megvolt, de a szerelem, és a beteljesült boldogság bizony

nem. Így a gólya sem szállt le a kéményükre sok éven keresztül. Orvosi vizsgálatok, semmit nem tudtak felmutatni, így azt javasolták a párnak, fogadjanak örökbe egy

árvát. Háború után annyi gyereknek nem volt családja, könnyen gyorsan magukhoz tudtak venni egy kislányt. Akit elkezdtek sajátjuk ként nevelni. Hosszú idő telt így el, a

kislány cseperedett, az élet lefoglalta a családot, megint csak eltelt 8 év. És Mariska bizony néha ivott, néha rosszul volt, csak sajnos boldog még nem volt.

Azt mondják az idő minden sebet begyógyít…itt is ez történhetet, hiszen Nándi rendes jó férj volt, szerette asszonyát.Egyszer furcsán érezte magát, mondták már

asszonyok, hogy bizony a változás kinél kinél máskor jelentkezik, hát, ezek szerint biztos ő is ebbe ért bele. Elment az orvoshoz, aki sok év után, hitetlenkedve, de

biztosan állította, kis magzatot rejt a méhe. És 40 éves korára Mariska megérett az anyaságra, a befogadásra. Végre Édesanya lehetett.

Ez egy valódi történet, Mariska élt, és Nándival sok évenkeresztül szenvedett, végre az idő begyógyította a régi sebet, és a Kis Nándika megszülethetett.

Amikor a testet vizsgáljuk, lehetnek elváltozások, lehet, hogy a test nem mutatja a lényeget, mert a kiváltó okot sokszor egy lélek rejteget.

A történet legszebb része azonban, Mariska öregkorára az ő betegségekor teljesedett ki. Agyvérzéssel vitték kórházba, még egy hónapig reménykedett a család a

gyógyulásban. De egy napon Mariska lelke elszállt az égbe, /telefon akkor még nem volt/ azon a napon az öreg Nándi megérezte, hogy élete párja eltávozott, felöltözött

az ünneplőjébe, leült a közös ágyuk szélére, és várta az unokákat, hozzanak hírt a kórházból. Így találta unokája az ágyon ülve, csendesen nézett, figyelt a távozó lélek

után. Egymásra néztek, aztán Nándi az unokára, nem szóltak semmit, hiszen mindent tudott, csak potyogott a könnyük….

A gyerekek igyekeztek a papát megtartani, de ő nem evett, nem ivott, sietett kedvese után, akivel az életét megosztotta, aki után menni vágyott!

A két temetés egy hónapon belül lezajlott, egy sírban fekszenek, míg az idő újra nem szólítja meg lelküket.

Isten áldása életükre!