Egy spirituális hétvégét töltöttünk el dobogókőn. A program egyik része PARÁZSON járás volt. A nap elején tudatos felkészüléssel kezdődött..tudatosítottuk, hogy a tűz éget, a tűz nem játék. Közben a saját jelenben felgyűlt problémás dolgainkat gyűjtöttük össze, amit szerettünk volna a szertartáskor elengedni, elégetni.

Ahogy a felkészülésben a transz légzéshez értünk, éreztem, egyre jobban befelé fordulok, és jönnek fel a félelmeim erősen. Napközben raktuk a tüzet, és egyszer csak, feltört a félelem meg fogok égni! Elkezdtem sírni, „taknyom nyálam” összefolyt olyan erős érzések törtek fel a tudatalattimból. Reszkettem zokogtam, féltem.

Akkor még nem tudtam hogy volt egy élet, ahol máglyán megégettek a hitem miatt. Mára már tudatosítottam, és békében van bennem az ezzel kapcsolatos emlék.

Ahogy haladtunk a nap folyamán előre, és közeledtünk a tűzönjáráshoz, úgy voltam egyre feszültebb. Valójában bármikor mondhattam volna, hogy kiszállok, de nem tettem. Pedig menekülni szerettem volna a félelmem elől.

Eljött a tűz szétborítása egy teherautónyi oszlop égett el a tűzben decemberi időben is igen nagy hőt bocsájtott ki magából. Nem volt kétséges, hogya parázs forró lesz. Voltak, akik már többször voltak ilyen eseményen, látszot rajtuk az öröm, a mámor, a transz…tudtam, hogy van ebben valmi, ami csodálatos, még akkor is ha nagyon félek. Így én is beálltam, a többiek közé. Ákos mondta, bárki aki nem érzi felkészültnek magát, álljon ki! Fagytam, féltem, de amit érezetem, hogy át kell mennem a tűzön, bármi lesz is…nekilódultam…bizony megégetett, nem nagyon csak pici marás, de fájt, a fagyos föld ahol vártunk a sorra, lehűtötte…a félelem még mindig ott volt erősen. A többiek, ugráltak, nevettek, táncoltak a parázsban…és tudtam…valamitől nem élem, nem érzem…amit ők…A félelem, kicsivé, gyengévé, védtelenné tett.

Mégis nekilódultam másodszor is. Újra megégett a talpam lágy részén egy pici folt, fájt, nem volt vészes, de oldódott a félelem…hiszen már kétszer túléltem! No akkor 3 a Magyar Igazság! Nekimentem a parásznak harmadszor is. Ekkor már tudtam mit vállalok, tudtam, hogy megégek, de akarom azt az örömöt, azt a mámort! Hát újra beálltam a sorba, Valamit valamiért:)

Megindultam….és ahogy a parázsra léptem, tudatom kitágult, elkezdett a testem hihetetlen nagyra nőni, az életöröm kirobbant a lelkemből , felröppent, és a csillagokat elértem azon az éjszakán! Még ma is beleborzongok a tapasztalás erejébe, élményébe, a lehetetetlen megtörténésébe! Nincs az a félelem, ami ne törpülne el, ne foszlana semmivé, ha merünk vele szembenézni. Az ajándék amit kaptam, hogy bármire képes vagyok! Bármit elérhetek, csak a FÉL ELem tud megakadályozni!

A régiségben….a tudó emberek…ezeket a „különleges ” tapasztalatokat birtokolták…egyek voltak a teremtő Úristen Lényével, és belső erejüket az innen fakadó Hit adta!

Kívánok mindenkinek sok csodát az életébe:)

Kalandra FEL!

Ha pedig egy segítőre vágysz, aki már megjárta a tüzet, aki átkísér félelmeid tengerén, írj, keress, Hívj! Én ott leszek!