Bhagavan Sri Sathya Sai Baba aFigyelmeztető Isten.

Baba egyszer Andra Pradesh területén utazgatott. Miközben haladtak az úton, észrevett két nagyon idős asszonyt, akik remegő kezükben botot tartva

támolyogtak előre. Isteni könyörülete azonnal megnyilatkozott feléjük.

Megkérte a sofőrt, hogy álljon meg mellettük. Amikoraz autó félrehúzódott, Baba megkérdezte, hogy merre mennek.

Reszkető hangon azt felelték: „Látni Sai Babát.” Swami erre  nevetett és azt mondta: „Én vagyok Sai Baba, hát nem tudtátok?”

Az asszonyok azt hitték, hogy csak viccelődik velük, ezért továbbmentek. A többiek az autóban kiszálltak, és meggyőzték őket,

hogy lépjenek vissza egy pár lépést, és nézzék meg Babát alaposan. Swami vibhutit materializált nekik, kezeiket gyümölcsökkel töltötte meg, és megmondta nekik,

hogy menjenek haza, hiszen már látták Babát és áldott ételt is kaptak tőle (prasadam).”

Bhagavan Sri Sathya Sai Baba a Gondoskodó Isten. Baba kifürkészhetetlen, megismerhetetlen. Ésszel fel nem fogható, hogy ki is ő valójában. Az ember csak bízhat, hihet

és engedelmeskedhet.

Hilda Charlton azt írja: Ahogy előtte álltam, belemerülve a csodálatba, Baba azt mondta: „A világot mindenki különböző szemüvegeken keresztül látja,

és mindenkinek olyan a világa, amit ezeken a szemüvegeken keresztül lát; ez az aggodalom szemüvege, a gyűlölet szemüvege, az irigység,

féltékenység vagy a kapzsiság szemüvege. Én csak a szeretet szemüvegét viselem. Még akkor sem gyűlölhetek, ha szeretnék, hiszen a gyűlölet és a harag

nem részeim. Betegség sem lehetséges a számomra.

Olykor pisszegek, hogy kijavítsak vagy figyelmeztessek valakit, de sohasem gyűlöletből. Boldogság, csupa boldogság vagyok.

Bölcsesség, boldogság és béke vagyok, ez az én természetem.”

 Bhagavan Sri Sathya Sai Baba a Boldog Isten.