Önszeretet, de hogyan?
Megtörtént esetek…Felnőtt kislány

ÖN Szeretet, önbizalom, vagy illúzió?
Sokszor halljuk a mondást, „a családtagjait nem választja meg az ember!”
Az ellenkezőjét gondolom.
Leszületésünk előtt, nagy gonddal választjuk ki, a szüleinket, rokoni kapcsolatainkat.
Tegyük fel a kérdést, az alábbi eset tükrében, miért pont ő?
Minden eset, amiről írok, valós személyek története, a nevek kitaláltak, de ha figyelmes vagy, bármelyikünk találkozik a családján belül hasonlóval.
Kriszti érzelmi ridegségben cseperedik, anyja, nagyon erősnek mutatja magát, érzelmileg teljesen rideg, az édesapa kamionozik, és ritkán van otthon,
akkor is csak feszültséget él át a gyerek.
Apjával egyáltalán nem tud beszélni, annyira fél, hogy elveszíti, mert valami butaságot mond, inkább meg sem szólal. Még ovis, mikor apja elköltözik, de a kitartó
gyerek sírás haza hozza. A kislányt és az apát, anya bezárja a szobába, hogy végre beszéljenek egymással. Egy szót sem szólnak órákon keresztül.
Végül az apa elmegy.
Közben egy délután, a kinn játszó gyerekek szétszélednek, és Kriszti egyedül marad, egy 17 éves szomszédfiúval, aki leviszi a pincébe, molesztálja a 6 és fél éves
kislányt, akit megfenyeget, hogy ha elmondja a szüleinek, hogy mi történt, a „a szülei nem fogják szeretni”.
Az érzelmi zsarolás tökéletes, hiszen a kislány pont ettől szenved a legjobban.
Az apa keresi a kislányt, amikor látja, hogy a pincéből jönnek ki, rákérdez mi történt, a gyermek tagad. „Olcsónak érzi magát” bűntudata van. Nincs senki,
akivel bizalmasan megbeszélhetné. Egyedül van a világban.
Már negyedikben csókolózik, ezért mindenki „kurvának” tartja.
Neki csak kitűnő jegyei lehetnek, a négyes, már a létezését is megkérdőjelezi odahaza. .
Ő mit gondol, mit érez? Óriási hiányt! Ki figyel erre? azok akik ki akarják használni ezt a lehetősséget!
Az általános után a gímiben „talál” egy „tanár bácsit”, akit szerelmével ostromol, a tanár viszonozza az érdeklődést, (családos)
de a végkifejletig nem mer elevezni, ezért a kapcsolat plátói marad.
Persze a szexus tombol az ifjú lányban, és a chat vonalon, megismerkedik egy külföldi férfivel, aki kihasználja a hormonok, és a szerelem okozta túlfűtöttséget.
Többször közösülnek, de a kislány lelke tombol, nem vele, mit keresek itt? Megszakítja a kapcsolatot. Egyet kér, a tanár bácsinak, ne említse meg, hogy mi történt.
Persze a bosszú nem marad el. Azonnal tudatja a riválissal, hogy neki sikerült. Szerencsére a suli befejeződik, és a kapcsolat is elsorvad.
A munkahelyen új „apapótlék” található, aki szintén családos, lényegesen idősebb, és lehet imádni, távolról rajongani érte. Néhány lopott, tekintet, néhány
megjegyzés, ráutaló magatartás, és a lány tüze táplálódik tovább. A lánynak felmondanak, és elszánja magát, felfedi érzéseit. Több levél, melyek válasz nélkül
maradnak, de ő tudja, reméli, viszonozzák érzelmeit, csak annyira „nemes” a lovag, hogy nem beszél. Aztán érkezik egy levél, kurtán, kizárja a kapcsolat esélyét.
Vége!
Azért közben van egy második lovag, egy angol színész, közel, a hatvanhoz, akivel különös kapcsolat szövődik. A rajongók közül kiválasztott,
akire többször néz, beszélgetést kezdeményez, és csodás érzésekkel ajándékozza meg a magányos gyermekszívet. Mert ez a nagy lány valójában
egy kislány, bezárkózott a saját álmai világába, akit kiszemel, arra ontja szerelmét, lángolását, kivetítve minden álmát, reményét. Mert a benne lévő szeretet vágyik
megélni magát! Csak hát, saját maga helyett, mást tud csak szeretni. Hogy hihetné, hogy méltó a valódi figyelemre, szeretetre?
Hogy miért épp ez a család? Az édesapa 13 éves korában, autóbalesetben meghal (már a szülők 7 éves korától elváltak végleg), az apai nagyapa végig kurvázta
a házasságát, amitől a nagyi, teljesen tönkrement. Az anyai nagyapa volt egy csodálatos türelmű, kitartó nagy szeretetű példa, aki a nagyit megesett lányként
a gyermekével elvette feleségül, sajnos, a nagyi mindvégig a megejtőjét siratja, és iszik, hogy bánatát elfojtsa. Az első lány az imádott, a második a megtűrt.
Ezért válik ő olyan rideggé, (ezért nem tud ő sem megnyílni a lánya felé).
A férfiak cserbenhagyják (elköltözése, apa halála) vagy, megbízhatatlanok, mint az apai nagyapa. Vagy jobbat érdemelnének, mint akivel élnek (anyai nagyapa).
Megvan a „tökéletes minta”, amit újra kell játszani, mert a kislányban ezek a megoldatlan kapcsolati formák dübögnek, hogy valami kielégítő megoldásra találjon,
amely ismerős számára.
Addig is biztonságos távolból szemléli az ő kis álomvilágát.
Embert érzelmileg nem enged, be, az érzelmeit, mélyen elfolytja.
Néha meglepődnék, ha nem tudnám, miért teszik idegenné magukat azok az emberek, akiknek a legfontosabb lenne, hogy egymásra leljenek.
Mi a történet vége?
Amennyiben Kriszti hajlandó megérkezni a saját életébe, a való világba, és elengedi a fantáziák világát, képes lesz felnőni, és meggyógyítja a belső gyermekét,
a múlt árnyékos részeit, pedig fénnyel tölti meg, akkor a felnőtt Nő végre szerephez jut az életében!
Sok szál fut össze, ezeket szépen le kell fejteni, hogy Kriszti a saját életét élhesse!
Sok önismereti feladat, családállítási feladat, rejtőzik.
Ebben az életben, ezzel, segíti családja karmikus terheinek csökkentését, és utat nyit, egy számára lehetséges boldog teljes , valódi élet lehetősségének.
Innen szép győzni!