Az Istenember Sai Baba megszólított

‍A spirituális út számomra egy természetes folyamat volt egész fiatal koromtól. Minden érdekelt ebben a témában, mindent ami érdekelt, megízleltem, megtanultam,

beépítettem.

Épp a nyitott szemű meditációt tanultam, gyakoroltam egy csoportban, ahol egyre jobban kiélesedett az érzékelésem. Ez a csoport elkötelezett volt az Iniában

élő Mester Sai Baba felé.

Én „külsős voltam, nem nagyon foglalkoztam ezzel, azt gondoltam, magyar ember vagyok, vannak a saját hitvilágunkban olyan szentek,

akikkel nekünk közvetlen kapcsolatunk van, nincs szükség, arra, hogy olyan messzire kalandozzunk. Egyik barátomtól kaptam kazettás felvételt is, amin Baba

énekelt, de az sem igazán mozgatott meg.

Azon a napon, azonban, különös dolog történt: a nyiotott szemmel való ellazulás, és elrévedés közben a szobában lévő Sai Baba kép,

amin áldásra tartott kézzel állt Baba, hirtelen intésre mozdult…

ez eléggé meglepő és elmém azonnal reagált, biztos csak képzelődtem, „ez lehetetlen! „

Azóta megtanultam, Babával kapcsolatban semmi nem lehetetlen, csak mi nem tudjuk felfogni amit ő természetéből fakadóan élt!

A kéz megmozdulásával egyszerre viszont keletkezett egy igen erős szívcsakra húzás, mintha, egy egész mellkasomra méretezett vákumcsövet illesztettek volna rám,

és ez összekapcsolódott Sai Babával! Erre már nehéz volt azt mondani, hogy a szemem csalt meg!

Tudtam az érzékelésem nem téved, a testem remek műszerként jelzett, minden időszakban tévedhetetlenül.

A meditáció végén mindig megosztottuk tapasztalásainkat, én errről a történésről egy szót sem mertem szólni!

Ez még erősen Spirituális beállítódású embereknek is soknak tűnt, azt gondoltam, majd szépen elmúlik az érzés, és kész!

Azért búcsúzáskor, a tanáromat megkérdeztem, gondolkodás nélkül, mikor mennek legközelebb Indiába, és hogy én is elmehetnék e velük….

Ő azt felelte megkérdezi a szervezőket, de oda külsős mint én, nem mehet szerinte! Ezzel elváltunk!

Következő hétig ez a szívó vákumos húzás fennmaradt egész héten éreztem a hívást. Amikor megérkeztünk a keddi találkozóra a meditációs csoportba, egyenesen

hozzám jött a tanárunk, és ezel fogadott: Magam sem értem, de azt mondták: „jöhetsz!” „Jövő hétig be kell fizetned az 50 000 Ft repjegy foglalóját!”

Forgott a világ velem, selytettem, hogy ebből valami lesz, de erre nem voltam igazán felkészülve. Akkor már 4 gyermekem volt, és épp lakás eladás-ház keresésben

voltam, bár nagy cégem volt, de épp az üzleti szezon végén voltunk pénzmozgásra már az ünnepek előtti időszakban nem számítottunk, és a házunkra így is

kölcsönt kellett felvennem, egy ilyen utazás költségeire nem voltam felkészülve.

„Ember tervez, Isten végez! ” A foglaló a házra megvolt, az ügyvédi költség megvolt, de ez az összeg nem!

Sokat vívódtam, az érzés a húzás megmaradt, én mégsem láttam, hogy is fog ez történni…..

Az volt a következtetésem, hogy az anyagi dolgok nem írhatják felül a spirituális terveket, és amennyiben én valóban

elköteleztem magam az önképzés legtisztább formája iránt, és az Avatár személyesen szólít, milyen indok alapján mondhatok nemet?? Azaz eldöntöttem, valahogy

megoldom, minden csak akarat és döntés útján rendeződhet!

Ekkor érkezett a 2. jel!

Aznapra volt a ház foglalózás leegyeztetve, és másnap fizetnem kellett az utiköltséget, kitotóztam, hogy az ügyvédi munkadíjat, amit a szerződésért fizetnem, kell,

megkérem az ügyvédemet, hogy később törleszthessem! Ezzel a nyugalommal, mentem szerződni. Amikor végeztünk, és kikisértem az ügyfeleket, az ügyvédnő a

folyósó végén állt, és úgy feltartotta a kezét Mint Baba szokta, és a nélkül, hogy bármit mondhattam volna ezt mondta: