Megfelési kényszer vagy boldogság?

Megfelelni? De kinek?

Ne változz! Úgy vagy jó, ahogyan vagy! Csak,a gondolataidon, a nézőpontodon változtass!
Önmagad tisztelete legyen az alap.

Mennyi véres verejték! Mennyi munka, mennyi megfeszülés, mert azt hittem, velem van a baj! Sokan szeretnék,hogy kedvükre való legyek, megpróbáltam, de nem sikerült! Sok év gyötrelmei! Mindent csináljak, hogy megfeleljek a környezetemnek? Mennyi igyekezet veszett kárba!

Igaz a mondás, nem tudunk mindenkinek megfelelni! Még egy embernek sem, nem hogy a környezetünkben élő sokaknak! Anyósnak, apának, gyermeknek, tanárnak, főnöknek, párodnak? Jobb, bölcsebb nem is kísérletezni ezzel! Ki milyennek szeretne minket látni? Az az ő baja! Ő nem tud elfogadni olyannak, amilyennek mi szeretünk lenni! Akár milyen kedves is számunkra ez
a személy, nem térhetünk le az önmagunk által megszabott útról! Később mindig kiderül, amikor magunk árán, cselekszünk, az akiért, vagy amiért így teszünk, minden esetben zsákutca!

Pont az az ember fog semmibe venni, az hagy el leginkább,akiért feláldoztuk ami nekünk értékes! Nem lesz becses az ilyen áldozat! Semmit sem lehet megspórolni, az utunkon bizony vannak kitérők melyeket szeretnénk kihagyni, pedig az vezet tovább, mint két sziklaszírt közötti keskeny vékony palló. Csak ezen a tapasztalaton keresztül jutunk célunkhoz, önmagunk teljességéhez, elfogadásához közelebb.

Ma inkább azt gondolom, nem szabad senki kedvéért másnak mutatnunk magunkat, mint akik valójában vagyunk. Ha félünk, merjük kimutatni, esendőségünk nem biztos, hogy másokban rosszallást vált ki, sőt, tapasztalatom alapján, inkább tisztelendő, amikor valaki fel meri vállalni a gyengeségeit. Hiszen-e mellett, ott a bátorság, az erő is, hogy szembe néztünk vele! És a gyen-geség felvállalása bennem inkább védelmező hozzá állást vált ki. Figyelnünk kell azért, vannak kevesen, de léteznek olyanok, akik saját félelmeik elnyomása miatt, hogy ki ne derüljön gyengeségük ilyenkor képesek mások védtelenségében vájkálni, bántani. Ehhez senkinek nem adhatunk jogosultságot! Az, hogy felvállaljuk a helyzetünket, érzéseinket, nem jogosít senkit azzal való visszaélésre! Biztonságot ideig óráig ad a látszat, hogy mindig erősnek mutatjuk magunkat. Előbb utóbb kimerülünk, „lebukunk”.

Senki sem erős minden pillanatban!

Aki ezt szeretné, annak remek tanulság a kemény tölgy és a nádszál története. Az erős vihar, a tölgyet, aki nem hajolt meg, kitépte gyökerestül, a nádszál pedig meghajolt a földig, de a vihar elmultával ismét egyenesen állt! Igyekezzünk feltárni mi áll a boldogságunk útjában.

Bátran, nézzünk bele a félelmeinkbe… és ahogy megvilágítja a tudatunk fénye, eloszlanak, mint a gyermekkor rossz álmai.

Ha szükséged van egy tartalmas beszélgetésre, szeretettel látlak, csoportban, egyéniben, vagy az online térben.

Hírlevél feliratkozás

Jelentkezz egy beszélgetésre hozzám

Oszd meg ezt a cikket másokkal is!