Az hogy életünk során mivé válunk, csak tőlünk függ

Az Istenivé válás 9 életszakasza

Hová lettek az# Isteni Nők és Isteni Férfiak?

‍Olvasmányainkban, a történelemi históriákban oly csodás Női és Férfi minőségek éltek e földön, hozzájuk hasonlóvá válni, szeretnénk mi is.

Megbecsülést, elismerést, rajongást kapni!

És ha körül tekintek, mai világunk egyre távolabb pergeti ezt a csodás Isteni világot.

Egyre ritkább, a példa értékű Férfi, aki élete Királya, családja Őrzője, Védelmezője tud lenni.

Mi is kell ahhoz, hogy egy leányból Istennő váljék. Mi kell ahhoz, hogy a Férfiak visszanyerjék erejüket?

Nézzük hát át a környezeti tényezőket..

Ha a gyermekünkből Istennőt vagy Férfi Istent szeretnénk, úgy is kell hozzáfogni a „feladathoz” nekünk magunknak is azzá kell válni.

Anyaság, Apaság, Nőiség, Férfiség, Emberség, boldog szexualitás, önmagunk szeretete, kapcsolataink harmóniája, őszinteség, fejleszti, építi ki a légkört, melyben biztonságban nyílhat ki egy Rózsaszál, vagy egy Hős. Ez nem steril környezetet jelent, a viharokra, próbákra mindenkinek szüksége van az érzelmi immunitás kialakulásához. Semmi kép nem kis majmokat, puhány tunya kényelemhez szoktatott anyám asszony katonáit neveljünk.

1.      Magzati kor: A Lélek felkészülése a Földi életére.Vitás kérdés, de egyre elfogadottabb, hogy amikor édesanyánk méhe táplál, rendkívül fontos hogyan él, érez, gondolkodik Ő és családunk rólunk. Az Áldott állapot megvalósulása igen fontos tényező, érezzük, várnak, vágynak ránk, két szerelmes szív összekapcsolódása létezésünk kiváltója, okozója.

2.      Megszületés: egy bébi gondoskodást, odafigyelést, fejlesztést igényel. Állandó meghitt kapcsolatot, szüleivel, családjával, visszajelzést, fizikai,

érzelmi szükségletei kielégítését, türelmet, nyugodt légkört, biztonságot. Nehéz, ha a szülőnek vannak önmagával kapcsolatos félelmei, sokszor ez kapcsolati problémákkal, párosul. Valamint, a 2 szerető szív… helyett a gyermek érkezésével, nem csak egymással kell tudni összhangban maradni. Saját félelmeink, háttérbe szorult igényeink nehezítik, bomlasztják az áhított boldogságot.

3.      Kisgyermek: nyílik ki a világ, tele érdekes, izgalmas felfedezések, rengeteg tanulás, részleges leválás, Édesanyánkról, őszinte kapcsolat teremtés a világ élő közösségével. Nagyon fontos engedni, támogatni, ezt a folyamatot, egészséges önbizalmát kísérletező készségét szabadon fejleszthesse. Tudásszomját kielégíteni.

És a biztonságot a megfelelő határok kijelölése is jelenti, csak ott óvjuk, ahol valódi veszély fenyegeti! Saját szülői félelmeink ilyenkor bizony megzavarják, fejlődésében visszafogják. A szülővé válás egy hosszú folyamat, sokunknak, csak a 2. 3. gyermek megszületése után jön el ez a pillanat.

4.      A kamasz: az érzelmi, fizikai leválás időszaka. Hossza, erőssége egyedi. Ami eddig működött, az most egyre nagyobb nehézséggel fenntartható. Fontos most is a határok megszabása, a törvények tiszteletben tartatása, a Világba kilépésre felkészítés. Óriási türelem, szülői felelősség, együttműködés, apa és anya közt. Nyitottnak lenni a távolságra, és a közelségre…csakis a példamutatás az, ami most a megfelelő eszköz, mivel már a gyermek kritikusan látja minden „hibánk, tévedésünk”. Egyre rövidebb időt tölt velünk, új társasága, szexualitása most alakul, formálódik, most derül ki mit adtak tovább a szülők. Milyen mintákat lesett el a külvilágból. Sajnos ma egyre torzabb képet látnak gyermekeink. És pedig ebben a korban a társadalomhoz kapcsolódásuk a feladatuk, és ők ezt meg is akarják tenni, minden áron. Szükségük van a családi kapcsolatok időszakos leredukálásához, és a világban fellelhető társadalmi rétegek hozzájuk legközelebb álló elemeihez, a társaikhoz.

Ők csak a mi tükreink, tehát, ha segíteni szeretnénk, magunk álljunk bele a változtatásba. Soha nem késő!

5.      Az Ifjú: kirepült a madár… legjobb esetben soha nem tér vissza tartósan a fészekbe. Amit eddig megadtunk, azzal és az élete által adott

tapasztalatok értelmezésével kezdheti meg önálló életét. Ez nem valódi elszakadás, minden sejtjében, magával viszi, családja történeteit, gondolati, érzelmi mintáit, hogy ezekből okulva, vagy tévedve, jusson el egy új világba, ami majd sok önismereti munka következménye után lesz valóban tisztán a sajátja.  Szerelem, barátságok, kapcsolatok, veszélyes vizein evezve jól kell, tudja kormányozni élete hajóját. Döntéseinek következményeit, már maga issza. Felelősséget vállalni is magáért kell. És a szerelmet, önmaga tiszteletét, be kell tartassa a külvilággal, méltó viselkedéssel, büszkeséggel, ha kell alázattal, melegséggel kombinálva. Nagyon összetett feladat, legyünk őszinték, nekünk is fel kell kötni az alsó neműt, hogy ezt helyesen megtegyük.

6.      Felnőtt: Azt a személyt, aki felelősséget vállal saját maga tetteiért, és a reá bízottakért, csak azt nevezhetjük Felnőttnek! Ekkorra el kell jusson az ember oda, hogy a múltja elmúlt, csakis erőforrásként szabad értelmeznie az eddig átélt nehézségeket, ellenkező esetben, a személyes életfeladatunk nem indul, nem halad, megfelelően. nekünk kell a bizalmat magunkban táplálni, függetlennek lenni a külvilágtól, úgy hogy együtt működjünk a körülöttünk élőkkel. Ez talán a legnehezebb folyamat az életünkben. Azt az utat, ami ide vezet, nem adják ingyen! Sok belső munka, az egyedüllét felvállalása, önállóság, önbizalom, önszeretet, kifejlesztése, ennek eredményeként jutunk ebbe az állapotba. Ebben az időszakban választunk, párt, hozunk létre családot, nevelünk gyermekeket, építjük hivatásunk.

Egyetlen percre sem mondható, hogy unalmas időszak. Csak győzzük!

7.      Időskor: Amikorra ezen feladatok, lezajlanak, kirepülnek a gyermekeink, unokák születnek, akkor látjuk eddigi döntéseink, munkánk eredményét gyermekeink életén, családi boldogulásukon, unokáinkon. Ez a nagy szembesülés ideje. Jól cselekedtem? Megfelelő mintát adtam át? Jót akartam, de nem jól sikerült?

Tagadásban, elutasításban éltem, ezért pont ellenkezőjét tettem, mint amit a szüleim, mégis elhibáztam? Nem látogatnak a gyermekeim? Túl szigorú voltam, engedékeny? Ha a párom segített volna… Ha nem egyedül húztam volna az igát… sajnos… késő…. vissza nem tekerhetjük az időt….a kerék lassan egyre lelassultabban forog. A múlt árnyai, és emlékei nem adnak most elég gyógyírt a sebekre. Vissztérnek, élénken kísértenek.

8.      Átlépés az Örök Életbe… kell, valami legyen, kellett volna valami, ami irányt mutat, mutatna, hogy a visszatekintés elégedettséggel töltsön el. És ekkor, ha eddig nem is, rá kell lelnünk a mindannyiunkban élő Isteni minőségre. Az egyetlen valóságos ám láthatatlan Létezőre. Isten nem egy kaporszakállas bácsi a felhőkön üldögélve… hanem minden létezőt átható csodás valóság, millió, milliárd, végtelen megnyilvánulásban. Ez az Istenség, amit kerestünk a földi javakban, egymásban, ételben, italban, szexben, pénzben, drogokban, autókban, sikerek hajszolásában.

Önmagunk hovatartozásáról, fényességéről talán nem volt képünk.  Elvesztettük az ezüstfonalat, ami összeköt minket az Égbolt, az Univerzum minden létezőjével.

Hívlak téged, mindegy melyik szakaszában vagy az életednek, soha nem is tudhatod meddig tart az itt tartózkodásod, gyere, vedd vissza azt,

ami mindig is a tiéd volt, tiéd most, és lesz örökké..tedd le a félelmeid, változz vissza azzá, akinek születtél, tökéletes, Isteni lénnyé..

Amitől soha nem voltál távol, amit mindíg is gyermekként biztosan ismertél őnmagad csodás Isteni valóságát..

Várlak…Változtass mindenen, ami téged helytelenül formált…

Mutasd meg a Szélnek, Víznek,Földnek, Tűznek, Istennek ki vagy…

Írd be a neved az Istenségek könyvébe…

Teremts jobb szebb életet mindannyiunknak!