Kétszer egy hónap Indiában megváltoztatta az életem..

Azaz Én változtam meg. Minden amit hátra akartam hagyni, velem jött, és átformálódott. Új értelmet nyert. A fontos dolgok kiemelkedtek, a feleslegeek eltűntek, mint a délibáb. Minden nap volt egy felirat, amit napi üzenetként olvashattunk Babától. Mivel  én nem vagyok jó angolos, ezeket nem tudtam elolvasni. Egyik alkalommal egy magyar társam olvasta és fordította le az aktuális mondatot. Akkor inkább ellenállás, önzés, értetlenség volt bennem, mára ez a mondat is értelmet, élő tartalamat nyert számomra.

„Addíg nem nyughat a Lelkem, míg egyetlen Élőlény is hiányt, szenvedést él át ezen a Földön”

Most már tudom, érzem, minden tanítások leglényegesebbikét olvasták ott fel nekem! Minden élőlény, tehát valamelyik részem a teremtett világban, hiányt szenved, bántódása esik. Hogyan is nyugodhatnék, hogyan is tömhetem a hasam, hogyan pihenhetek békében, ha mások kínzásnak, vannak e közben kitéve. Harc folyik a világunkban. Harc az emberi lelkekért, melyben napi veszteségek listája gyarapodik, és elhűlve olvassuk a „gyászjelentéseket”, és dermedtségünk nem váltja fel izzó tűz, hogy igen, tenni – tenni akarok!

Saját önsajnálatunk gőzében aszalódunk, lustaság, kényelem, érdektelenség, érzéketlenség, nyálkája borítja és takarja el fényünket.

Pl: „Maga tehetróla, úgy kell neki, nem tudok mindenkit én megmenteni, kicsi vagyok, félek, előbb én kell hogy jól legyek!” 

A lelkiismeretünk kis tücsökje hiába ciripeli, Segíts! Tegyél! Az önzés, lustaság, ereje győz a Szellem felett! Meddig mehet ez így?

Bizonyos vagyok benne, hogy eljön a pillanat, várva várom, amikor fellebben a fátyol, lehullik a hályog a szemünkről, és meglátjuka fényt, az igazságot, hogy mindannyian egyek vagyunk, összetartozók, akkor mit remélünk?

Hiszen az üszkösödést, a daganatot is meg akarjuk testünkben szüntetni, ezért bármit megteszünk. A világ testében számtalan beteg részt alakítottunk, és növesztünk naponta. Mégsem látjuk a lényeget, hogy a magunk okozta betegségek csak magunk által gyógyulhatnak!  Látszólagos elkülönülésünk, illúziója meddig hiteti el velünk, hogy elegendő ha én jóllakom, én jól élek! Nap, mint nap teszik fel a kérdést, hogy van erőm ennyi munkához?

Csak annyit tudok: Nem  nyughatok, míg egyetlen élőlény is hiányt szenved!:)

Egyetlen Lélekről, Élőlényről nem mondhatok, le! Felelős vagyok mindenért, ami a teremtett világunk része!

Felelős vagyok Magamért!

Megalkuvásnak helye nincs!

Áldott legyen az, ki nekem ezt az idézetet akkor, Puttapartiban lefordította!

Áldott legyen az, aki a Fényt a szívemben megnyitotta!

Áldott legyen az érzés, mely a világ többi részéhez kapcsol:)