Hogyan válik egy bájos kislányból Sárkány?
Hogyan váltak a nők mostani időszakban pusztító szörnyeteggé?
Amikor egy csecsemőről ítéletet hozol, hogy csak leány!
Amikor a kislányod védtelenül hagyod és bántod a szavaiddal, a tetteiddel! Megfosztod őt az elfogadásodtól, figyelmedtől!
Amikor felrúgod az otthonát! Elhagyod a családod! Amikor a kislányod és az anyját magára hagyod!
Amikor a gyermek leányt kiszolgáltatod bárkinek, mert neked nincs időd, türelmed, mert „nem Vagy még kész rá”! „Vagy már mást szeretsz”!
Amikor a serdülő nőt, a bomló virágot nem táplálod elismeréssel, támogatással!
Akikor a fiatal nőt megfosztod az értékétől!
Amikor elveszed belőle amire vágysz és utána eldobod! Mert csak a saját kéjedet keresed!
Akkor megölöd benne a Szeretetet, a Hitét, a Szerelmét!
Amikor kitagadod a családból, amiben amúgy is háttérbe szorult!
Ekkor a felnőtt nő, aki már tévúton jár, hiszen nem hiszi, hogy szerethető! Nem hiszi, hogy Értékes! Magára maradtságában letér a saját ösvényéről! De még benned hisz, és segítséget remél tőled kiszúrod a szemét pár okos kritikával, alamizsnával!
Amikor a bajbajutott asszonyt anyát nem vígasztalod! Terheit, nem veszed le a válláról! Megtéveszted a negatív kritikáddal!
Amikor a veszélyben sorsára hagyod!
Amikor megfosztottad az önmagába vetett hitétől ez által gyengévé vált. Többszörösen magára hagytad, elvetted mindenét. Hiszen az összes életerejét a dühe féken tartására a saját önmaga megfelelővé tételére fordította!
Mert kűzd egy jó szóért, ami életben tartja! Mert versenyez egy árnyékkal, egy tökletes férfival, ami ő sosem lesz!
Ahelyett, hogy csak elfogadta volna a létezésének a jogosságát! A női minőség fejlesztése helyett, férfi energiákat erősít fel magában. KIfordul önmagából.
Amikor a Női nemre csak, mint meghágni való, cselédként gondolsz, aki vágyaid szükségleteid kiszolgálja! Ő elhiszi, hogy ezt a vágyadat kell kiszolgálja…
Akkor az ÉLETEDET gyalázod meg! Az anyádat alázod meg! A jövőd, az otthon melegét oltod ki!
És akkor ne csodálkozz, ha a Nőben a harag oly nagyra növekszik, hogy ellened, és minden bántalmazó ellen fordul! És a tudatalatti dühe pusztítóvá válik!
És már nem is Sárkány, hanem egy démon válik belőle! Akkor, ne őt, hanem magadat okold!Mert ellened, és minden férfi ellen fog fordulni! Be akarja bizonyítani, hogy ér annyit mint te! De ő nem a harcra, hanem a szeretetre született! De ellenséggé válik, és nincs rosszabb, mint egy haragos nő!
Pedig először magát bántotta, hogy ő nem elég jó! Először és sokáig magában kereste a hibát, az okot! Először önmagát próbálta elpusztítani, mert nem bírt a fájdalmával a csalással a bántással szembenézni!
De, amikor betelik a pohár, és végső elkeseredésében rátalál, a dühére, akkor elementáris erejével kipusztít minden valós és vélt bántalmazót az életéből! Minden kirekesztőt!
Aztán a düh levezetésének számos módját felismeri, és használja. Sorra szakadnak ki belőle az elfolytott sikolyok, sírás, és üvöltés. A sok évtizedes KÍN! És Rombol, mindent ami értékes! Önmaga tisztaságát, a környezetében lévő férfiakat, a fiúkat, az ÉLetét!
Vége a kedves megértő nőcskének!
Amikor ez az erő utat talál, akkor te, aki bántottad, jobb, ha menekülsz!
Akkor az univerzum minden ereje összpontosul ebben a lényben, aki nem tudott a saját csodájával azonosulni, és az érzelme, a dühe megnyilvánulása után felismerte EREJÉT! A tűz ami kitör, mindent megtisztít. Kiadja magából a mérgét.
Főnixmadárként újjászületik!
Akkor elkezdődhet számára a gyógyulás, a haldokló főnix megérti, hogy a tisztító tűz leolvasztotta róla a megfelelés, a szégyen, a bűntudat mocskát, hálóját, ami gúzsba kötötte nagyszerű lényegét!
És megmutatja magát a fénynek!
Akkor válik azzá, akinek született!
A boldogság kék madarává!


