A felelősség az egy nagyon értékesenergia.

Felelősség és tisztelet magamiránt!

Felelősség a társammal szemben!

Felelősség a kapcsolatunkért!

Felelősség a saját szellemi,érzelmi fejlődésemért!

Minél nagyobb az elköteleződésönmagam iránt, annál jobb partner tudok lenni! Ez nem összekeverendő az önzéssel!

Az, hogy képviselni tudom az érdekeimet, nemegyenlő a harccal!

Az anyagi érdekek előnybekerültek a lelki, szellemi minőségekkel.
Ha nem a kapcsolat az érték, hanemcsak a kapni akarok, akkor szembe köptük a saját, és a partnerünk lelkének törekvését.
Azt a mély lelki összekapcsolódást, ami az egység élményt, megadhatta volna!
Akivel energetikailag összekapcsolódtunk,gyermeket szültünk, vállaltunk, az nagyon mély elköteleződés, akkor is, ha nemveszünk róla tudomást. Összekapcsoltuk életünket egymással. Létre hívtunk egyúj életet! A szülői szerep egy méltóság, egy vállalás, nem öncélú bohóckodás,színház! Innentől fel kell nőnünk a felelősséghez!

Elfeledkeztünk a saját szerepünkfontosságáról, vállat vonunk és tovább akarunk lépni…A jót ki akarjuk venni, arosszat nem vállaljuk fel…csakhogy…a fizikai távolság nem energetikai távolság,a harag, irigység, félelem, bűntudat, a legerősebb kötés, akár milyen távolvagyunk, ezen a csatornán vándorol el életerőnk. Gyengítjük magunkat. Ezértfontos a szeretet megvalósítsa, mert csak ott nyer értelmet a szabadság. Csakott valósul meg a spiritualitás! Nem hiszem, hogy el lehet fejlődni egymástól!!Aki fejlődik, elfogadja magát, tisztában van a képességeivel, fel tudjavállalni az érzéseit, kívánságait, ki tudja mondani, a másiknak. Az lehetséges,hogy felismeri azok a feltételek, amiket ő szeretne megélni, a másik fél nemtudja, (nem akarja) megadni.

Ezért egy döntést hoznak, máshol keresik a boldogságot. Valójában, aki önmagában meglelte a békét, a legháborgóbb tengeren is ringatózik egy csónakban.

Önmagunktó függ a boldogságunk lét állapota!
Amikor ez az opció, még nem voltjelen a kapcsolatokban, minden fél, igyekezett a legjobbat kihozni alehetőségeken belül, mivel tudta, csak a halál választ el egymástól.

„Ásó kapa nagyharang”

„egy életem, egy halálom”

„jóban rosszban”

Ma az ideák világában, egyretöbben, csak a szépet, csak a jót akarják megélni, megfeledkezve a valósmindennapi kihívásokról. Mint a gyermekek csak a sütit kérjük, az ebédet nem. ígytermészetesen nem működik! Hiszen minden emberben ott van egy marék „jó,” egymarék „rossz” az arányok egyénenként változnak! Olyan azonban, hogy ebből azemberből csak a jót kérem, a többi része nem érdekel, olyan nincs!

Magunk vagyunk felelősek, hogyönvizsgálatot tartsunk rendszeresen, mit miért tettünk, hogy reagáltunk, mivolt annak a mozgató rugója, kell e változtatni magamban a dolgokról alkotottvéleményemről, hogy a helyzetem békés legyen!?

Nem várhatjuk el a társunktól,hogy megváltsa az életünk nehézségeit, nekünk kell azokat megoldani! Így nemleszünk csalódottak, ha a másik, ezt nem akarja!

Egy új szép világot szeretnénkmegélni, akkor azért nekünk kell tennünk, hogy oda méltóképp érkezhessünk meg,és bebocsájtást is nyerjünk!