Minden gondolatnak teremtő ereje van.

Mégis, van hogy sokat gondolunk a pénzre, mégsincs belőle, a betegségre meg nem, az meg jön, akkor is ha nem szeretnénk.

Hogyan is működik ez a gyakorlatban? Akkor van teremtő gondolat, vagy nincs?

Van, teremtő gondolat, csak hogy az hogyan működik, az egy picit furfangos…..kell hozzá egy kis energia, azaz Érzelem…..és kész is a teremtés!

Minél erősebb az érzelem, annál erősebb a teremtési gyorsaság!

Minél többször ismételjük meg a gondolati feltöltést, annál nagyobb esélye van a megvalósulásnak, és minél relaxáltabb agyi állapotban tesszük, az annál jobb

hatásfokon működik. Így tudatosan befolyásolni tudjuk a céljaink megvalósulásának az eredményét! Azért a célhoz szükséges tetteket is cselekedjük meg!

Mint a történetben: Árvíz idején, imádkozik egy fiatal kispap a háztetőn. Jön egy csónak mondják, „szálljon be, elviszik szívesen!”

-„én bizony nem, engem a jó isten fog megmenteni!” tovább mennek a csónakosok, a víz már a kéményt éri, jön egy következő csónak. Kérik, „szálljon be”!

-„én bizony hívő vagyok, imádkozom, engem majd a jó isten ment meg……”elmegy a másofdik csónak is. És bizony a kispap következő pillanatban már a menyország

kapujánál álldogál. Megjelenik az Úr az ajtóban. A mi papunk szomorúan kérdezi…”Atyám, hát nem hallottad, imámat?” „Miért nem jöttél megmenteni? „

„Fiam, persze hogy hallottam, küldtem érted csónakokat!”

Sokáig én is azt vártam, szóljon hozzám az úristen, vártam, reméltem, megmondja mi a terve velem, semmi, semmi!

Rá kellett jönnöm, hogy a cselekedeteim vágyaim, amikért hajlandó vagyok erőfeszítést tenni, meg kell tegyem, mert ezek rólam szólnak. És ha megtettem, akkor

figyelmesen lesem a világ rezdülését, mit válaszol. Van hogy azt látom, nincs eredmény, van, hogy segítségek érkeznek, támogató energiák, ebből következtethetek,

arra, helyes irányban járok e. Az is előfordul, hogy még egyszer neki kell futni, mert nem volt elég annyi cselekedet, hogy megmozdítsa azt a vágyat, amit szeretnék

megvalósítani, de az is lehetséges, hogy fel kell mérjem, ez nem volt az, amiért érdemes tovább kűzdeni. Vagy hiányzott bbelőlem a Hit!

Ebben rejlik a valódi bölcsesség. Ezt a határt jól felmérni:)

Így az alakult ki bennem az a hozzáállás, tegyek meg mindent, egy célért, amit szükségesnek látok, és rábízom a teremtőre az Áldást, és

figyelem az univerzum visszajelzéseit, hogy helyes úton járok-e.