A félelem nagyobb ellenfél, mint bármi amivel találkozhatunk
Féltékenység –félelem
Féltékenység, megbénít, meggától, hogy önmagad lehess, megakadályoz a cselekvésedben, vagy pont menekülésre sarkall.
Honnan is erednek a félelmeink?
Miért csúsznak félre kapcsolataink? Gyermekkori mintáinknak milyen befolyása van kapcsolatainkra?
Mi történik az életünkben, ami oda vezet, hogy nem találjuk a gyógyulást? Hogyan válik a tökéletes csecsemőből ideges, bizonytalan kamasz, „felnőtt”?
A problémák nem az anyaméhben kezdődnek, ha nem már jóval előbb, heted íziglen családjaink múltjában.
Szüleink akkor tudnak szeretetet, biztonságot adni, ha ők is megkapták ezeket gyermekként. Komoly feladat valós gyógyulást elérni, érzelmi nélkülözés után. Édesanyánk önmagáról alkotott képe befolyásolja, hogy mi milyen mintát kapunk, ott kialakul, hogy a nő képes e anyává válni, képes e gyermekének átadni a nőiség sokszínűségét, megőrzi e női lényét. Bizalmat, biztonságot . Fiú magzat esetén pedig beíródik a férfi nő közti feszültség programként. Valamint az Apa érzései a női nemmel, saját magával, és a jelenlegi életével kapcsolatosan.
Nagy befolyással van ránk családunk véleménye, érzelmei irántunk. Aztán az a bizonyos 9 hónap a pocakban, hozzá kötődő „élmények” és maga a születés már a két ember egymáshoz kapcsolódása, együttműködése, meghatároz egy irányt.
Az Édesapa szülővé válásának folyamata is nagy hatással van, a magzatra. A szülők közötti kapcsolat befolyásolja tudatalatti mintáinkat.
A születéshez kapcsolódó élmények nagyon fontosak az anya-gyermek kapcsolat szempontjából. Édesanyánk közelsége, nyugalma a legfontosabb a pici érkezésekor.
Amennyiben édesanyánk feszült, nem táplál, nincs jelen, az ŐS-BIZALOM megtörik. Pedig a bizalom az alapköve a kapcsolatainknak. Bizalom, hogy megfelelő vagyok, elfogadnak, gondoskodnak a szükségleteimről. Hová érkezem, kik lesznek a családtagok, azok hogyan éreznek irányomban! Csoda hogy az önbizalom sérül? Hiszen nem kapom meg a szükséges törődést figyelmet!
Amint e dolgok sérülnek félelmeink útitársként mellénk szegődnek. Amikor egy családtagot valamiért kirekesztenek, a szeretet megtörik, akkor az egész család hosszú kitérőt kell, tegyen, míg visszaáll a béke. Szinte minden résztvevő rosszul érzi magát, feszültséget él meg, akár letér az útjáról, „balesetek, betegségek” jelentkezhetnek, hogy a karmikus rend visszaálljon.
Az új testvér érkezése is nagy feladat a szülők és a meglévő gyermekek számára.
A „hármas” viszonyok /rivalizálások/ előzménye általában ide kapcsolódik, és a szülők figyelméért, szeretetéért vívott ádáz kűzdelemhez!. Miért nem vagyok elég? Nem vagyok jó? Megfosztanak a „királyságomtól”…..Nem! Nem akarom!
Melyikünk örülne annak, ha a férjünk beállítana egy nálunk fiatalabb, csinosabb, okosabb, szebb nővel: „drágám én úgy szeretlek, meg akarom duplázni ezt az örömet, íme az új feleségem” fogadd szeretettel, osztozz vele”….ugye te sem tudnál örülni, kiakadnál minden bizonnyal…
Nemi szerepünk elfogadása nagyban függ az azonos nemű szülővel való viszonyulásunkon, mit láttam, hogyan él, hogyan érzi magát….és hozzám hogyan viszonyul. Ezek a minták beíródtak, és mint egy sini autó követjük, amíg meg nem írjuk az új forgatókönyvet magunk számára! Persze a szülők egymáshoz viszonyulása is „példa ” a pici gyerke számára, aki mindent betáplál megfigyel, leutánoz.
Példa is lehet a számomra, vagy ilyet biztos nem akarok…amennyiben elutasítás van bennem, a szülő iránt, biztosan megjelenik az életemben egy ismerős helyzet, melyben mit tesz Isten, épp úgy viselkedem ahogy soha sem akartam.
Ahogy megérted mi mozgatta eddig életed, könnyebben tudsz új módon viselkedni, új reakciókat kialakítani, tudatosítani a helyzetben betöltött szereped!
Ezekről, és sok hasonlódologról beszélgetünk a következő csoportokban, illetve egyéni alkalmakkor, akár magad, akár pároddal érkezel.
Várlak szeretettel!
