Ha volt már olyan az életedben:

 Amikor vállaltál valamit és nem álltál helyt érte!

Amikor feladtad, és új játékért nyúltál!

Amikor bizonygatod, hogy helyesen cselekedtél, és neked van igazad!

Pedig közben érzed, hogy valami mégsem áll össze, akkor valójában be a karod csapni magad, és a külvilágot!

Akkor önmagad valós lényét, hazudtolod meg, mert nem ismered el a saját felelősséged a helyzetben!

És másra akarod hárítani a felelősséget!

Azért teszed, mert meg akarod úszni a változást!

Meg akarod nyerni a csatát!

Ezzel akadályozod a fejlődésed!

Ne félj beismerni, hogy fáj, ne félj belátni, hogy tévedtél!

Igaz így nem látszol tökéletesnek, de hidd el senkinek sem kell azzá lenni !

Akik elhitették ezt veled, azok tévedtek!

Sokkal több, ha igaz vagy! Az őszinteség szabadá tesz! Ott kezdődik el az életed java!

Elmondhatod, hogy tévedtél, ez emberi dolog, elmondhatod, hogy hibáztál, és bocsánatot kérhetsz, ez kedves:)

Mert mindennél rosszabb, ha egy tökléletes álca mögül karddal csapkodsz az elképzelt külső ellenségre!

Mert ez a szerep megfojt, görcsben tart, és boldogtalanságra, egyedüllétre, ítél!

Vállald fel ki hogy ki vagy!

Vállald fel hogy félsz!

Ne akard elhitetni hogy szeretsz!

Ha nem bízol, ne várj támogatást!

Várd meg míg megtanulod elfogadni magad, elfogadni a sorsod!

És Állj bele abba, ahol most tartasz, amit most érzel, aki vagy!

Ez adja a belső erőd! Innen kezdődik a gyógyulás!

Ez végre a te folyamatod, letisztul, hogy mit is szerettél volna, tiszteld az életed!

Készülj a változásra, és légy kíváncsi, mi az a jó, az a csodálatos ami mégis lehetséges számodra!

Mi az amiért most, ebbe a családba, ebbe az országba, erre a földre születtél!

És kezd el élni a saját életed:)