Menü
Emberi kapcsolataink titka, a belső változás!
Minden kapcsolat egy tanítás, fogadjuk be a szívünkbe az üzenetét
Mégis hány darabjaira esett kapcsolat kell, hogy néhány egyszerű dolgot megértsünk belőle?
Szárnyaszegett kapcsolatok. Válások és egyedül élő emberek. Rengeteg kapcsolat elemzése és a saját tapasztalatom is sajnos azt mutatja, a kapcsolatok nagy részénél sok apróság van. És néhány fontos pont, ahol eldől, mivé válik, hová fog kifutni cselekedeteink, szavaink eredménye. Minden a gondolatoktól és a félelmektől indul. Talán még mindig nem késő, és az egyre növekedő egyedül kiüresedettségben élők felfogják, nem a harc a megfelelő eszköz egy boldog kapcsolat eléréséhez.
Sokszor szembesülünk azzal, hogy kapcsolataink nem harmonikusak. Pedig, mindannyian vágyunk a békességre, a szeretetre. Az is előfordul, hogy mivel nem ismerjük, félünk tőle azt hisszük unalmas. Ezért a nyugalmat felszeleteljük és sok feszültséggel fűszerezzük. Valójában soha senki nem keresett meg azzal, hogy szeretne másnak ártani vagy harcolni, küzdeni! Mégis mintha minden napunkat beárnyékolná, és energiáinkat lekötné a sok személyes sérelem, harag. Belső őrlődés, el nem fogadás, viták, félreértések, meg nem értettség rombolja közérzetünket.
Amikor ezekkel foglalkozunk biztos, hogy nem a jelen pillanat szépségében sütkérezünk, hanem egy régmúlt esemény lenyomatával viaskodunk. Szélmalom harc! A sárkány, a bennünk élő harag, félelem és sérelem sárkánya. Hány kapcsolatot végeztünk ki? Mennyi rossz érzést tápláltunk már másokkal szemben? Mert azt akarjuk, ő változtasson! Ő tegyen meg mindent amire mi vágyunk. És ahány csapást mérünk szeretteink fejére, annyiszor növeszti ki ismét a hét fejét, és küzdhetünk, ameddig bírjuk. Vagy el nem válunk. Persze hogy elfáradunk. Akarhatjuk, hogy partnerünk változzon meg! FIGYELJEN RÁNK! FOGADJON EL! HALLGASSON MEG! SZERESSEN! De EZ így NEM FOG MŰKÖDNI! Mert EZ ERŐSZAK!
Miért kívülről szeretnénk a változást? Miért a másikat akarjuk alakítani? Miért nem merünk belül formálódni? Miért nem vagyunk őszinték?
Rengeteg férfi panaszkodik, hogy a társa piszkálja, veszekszik vele. Pedig ő csak otthont, meleget, szeretetet és töltődést akar. Ilyenkor megkérem mondjon egy példát: „már megint későn jöttél haza!” Ez, a veszekedést kezdeményező mondat mögötti érzés pedig a következő: „vártalak, csalódott vagyok, hogy nem együtt töltöttük az időt” Ugye máshogy hangzik? Más is lenne a végeredmény. Természetesen jogos az igény! Akárhogy fiús, lányos – külön programokat is csinálhassunk… de mégis…
Ennek, a két fél közt szerencsés esetben előre tervezhető ideje van. Ha az egyik fél azt szeretné, hogy hétvégén együtt töltsék az időt és a másiknak beesik egy izgalmasabb program, a hoppon maradt fél, nehezebben igazítja át a napját. Biztosan mellőzöttnek érzi magát. Az-az nem fontosnak.
A párkapcsolatban szeretnénk azt hinni, hogy mi vagyunk az elsődlegesen fontosak. De ez csak illúzió. Mindenkinek saját magának kell fontosnak lennie! Persze a csalódottság, elutasítottság érzést okozhat, a rosszul kommunikált, ügyetlenül fogalmazott kijelentés: „elmegyek a haverokkal” . A jó kapcsolatban az a működő ha kérdezünk: Mit szeretnél? Hogy tervezzük a hetet? A hétvégét? A rugalmasság természetesen szükséges. A papírforma sokszor felborul akkor jól esik egy ölelés, egy kedves gesztus, pl:ez most nem tud összejönni, de ekkor…vagy helyette…!
Ebben van együttérzés. Elfogadjuk, hogy jogos a partnerünk érzése is, és a miénk is! Az is egy fontos dolog, hogy tudjunk igenis egyedül is lenni! Legyen nekünk is hasznos, érdekes, örömteli elfoglaltságunk. Legyenek valódi kapcsolataink akikkel időt töltünk. Tudjuk az életünket úgy élni, hogy a hiányt ne akarjuk egy másik emberrel kitölteni. Természetesen egymás nélkül sok dolog nem élhető meg. Tény,hogy minden emberi kapcsolat törékeny, semmi sem a miénk, ezért a rendelkezésre álló időt igyekezzünk értékessé tenni magunk, és a másik számára.
Bocsánatkérés!
Fontos hiányosság, hogy amikor kiderül valami: a másik szempontjaiból helytelenül csináltunk, a magunkéból természetesen érthető. A kapcsolat két vagy több ember kapcsolódása, ezért akkor működik remekül ha tisztelet és empátia, tiszta én kommunikációt tartalmaz. Amit szeretünk másban az a fontos, amit elutasítunk, az meg a magunk önképe arról mit nem tudunk még elfogadni! Saját magunkkal harcolunk tehát, és önmagunk legyőzése csak fél siker lehet, hiszen a vesztesek is mi vagyunk.
Mennyivel célra vezetőbb az elfogadás és az őszinteség! Nem szeretem a másikban, mert magamban sem tudom ezt elfogadni. Félek a másik haragjától mert már láttam a harag milyen pusztító! Ha ki merném mondani mit érzek, elhagyna! Félek az egyedülléttől. Az ő magabiztossága ilyesztő számomra, hiszen én tele vagyok bizonytalansággal, félelemmel! Amitől félünk, amivel nem tudunk szembe nézni, azt el akarjuk pusztítani, el akarjuk távolítani! De mivel nagy energiát adunk a félelemnek, ez által meg is teremtjük. Sok apró csörtével, vagy egy kirohanással, de mindenképp kivéreztetjük a kapcsolatainkat. Aztán ismételt kudarcélménnyel távozunk a tet színhelyéről!
Akkor vagyunk jó helyen ha már felismerjük az ismétlődést és képesek vagyunk elgondolkodni. Lehetne máshogy mint eddig? Van gyógymód! A szeretet, elfogadás és az igazság kimondása! Magunk érzéseinek feltárása!
Beszéljünk a partnerünknek mit érzünk! Aztán hagyjunk időt, hogy a másik fél végig gondolhassa, értelmezhesse! Ne várjunk el azonnali változást. Mindenki üzenetet hordoz számunkra! Az univerzum küldötte minden lélek. Mindenki máshogyan segít. Van, aki erőt, bátorságot közvetít számunkra, van aki gyengeségünkre mutat rá. Minden kapcsolat formál támogat, csak az előbbit barátnak tekintjük, a másikat ellenfélként fogadjuk.
Fogadjuk minden tanítót a megfelelő alázattal, és szeretettel!