Sok éve nem beszélgettünk mindig elkerülted a témát!

‍

Most is csak a kínjaidat látva, szedtem össze bátorságomat, hogy leírjam mindazt, amit érzek, amikre rájöttem a saját életem történései által!

Megbocsájtásodat remélve írom e sorokat!

Bocsájts meg mindazért, amit veled kapcsolatban rosszul tettem! Bocsájtsd meg, hogy nem tudtam olyan jó lenni, ahogy szerettem, volna, és ahogy megérdemelted volna! Ma már biztos jobb anyátok lennék, szívből megbántam, sajnálom!

El kell neked mondjam, a jó és rossz, egyaránt a te választásaid döntéseid okán történik meg veled.

Amikor egy gyermek elhagyja a szülői házat, viszi magával, az emlékeit, és minket, is mindazokat, akik e családot valaha alkották. A felnőttség nem a szexualitás megélésétől, az önálló keresettől, hanem a felelősség vállalástól válik valósággá számunkra.

A gyermekek kirepülnek, te is választottál párt magadnak társul. Életetek minden pillanatában ott vagyunk, láthatatlanul, példa, vagy ellenpéldaként. Életedet pároddal éled, ez így helyes, és így egészséges!

Javadra az válik, ha minket, nem élettelen koloncként cipelsz, hanem megbékélve, szeretettel emlékezel ránk, a családodra.

Ám, ami életedben akadály vagy erő, az a velünk kapcsolatos érzéseid tükrözi vissza. Apáddal kapcsolatos viszonyulásod, az életben való boldogulásod kulcsa, anyáddal ápolt viszonyod pedig a belső érzelmi világod tükörképeként jelentkezik emberi, és partner kapcsolataidban.

Ezért nagyon kérlek, légy hű, azokhoz, akik által világra jöttél, akik lehetővé tették számodra a magad által vállalt sorsot. Mi is megfizettük a tanulópénzt, nekünk is rá kellett döbbennünk, hogy a gyökereink milyen fontosak a számunkra.

Sok felesleges fájdalom forrása a múltunkért elfecsérelni a jelenünket, és a jövőnk!

Nem vagy áldozat!

Fordítsd javadra az erőt, mely túlsegített az élet nehéz pillanatain, és bátran nézz szembe az életed kihívásaival, hiszen a csalóka felszín mögé nézve, megláthatod, a mindenhol jelenlévő szeretetet, az irántad érzett szeretetet, az aggodalmat a boldogulásodért, és akár a keserűséget, amit akkor érzünk, amikor látjuk a nehéz pillanataidban a fájdalmadat, kétségbeesésedet melyben a magunk hibáira emlékeztetsz. Szeretnénk segíteni, de van, amikor nem tudunk, pláne, ha eltaszítottál minket a szívedből! Akkor jogosan érzed egyedül magad! Mi ilyenkor is veled vagyunk, és benned élünk, elválaszthatatlanul örökké!

Amikor ezek a gondolatok megértéssé, majd érzéssé válnak benned, abbahagyod a reménytelen szélmalom harcot, hogy kivesd a szomorú emlékeket magadból! Ez amúgy sem lehetséges, inkább írd át! Öleld magadhoz, ezek is a te lelked erejének kincsei! Erőd, mutatja, hogy ezekkel is együtt tudsz élni, felszabadulsz, és a saját választott életed jobbítására tudod fordítani!

A gyökértelen fa nem terem gyümölcsöt, elpusztul!

Engedd meg nekünk a gyarló gyengeségeinket, fogadd el, ennyit, így tudtunk adni!  Mi is megtettük ezt a szüleinkkel! Ez által nyered el lelki békédet!

Köszönjük, hogy megajándékoztál minket a szülővé válás rögös útjával, az anyaság embert próbáló pillanataival, hogy megtapasztalhattuk együtt az élet örömeit, bánatait, hogy van kire gondolnunk, van kire haragudni akár, hiszen az életben nem csak egy szín létezik, sok árnyalat létezik. Ettől válik számunkra érdekes, izgalmas felfedezéssé a létezés! Amelyben te is egy csodálatos szín, dallam lehetsz.

Építsd hát vissza a hidat, melyet hagytál leomlani, sőt néha magad is bontottál rajta! Nézz vissza ránk nyitott szívvel, hogy megláthasd mindazt, ami a szemeddel eddig nem volt látható!

Fedezd fel újra a kapcsolatot, a családod erejét, mely téged örökké táplálni fog!

‍

Áldásunk és szeretetünk kísér egész életeden,

‍

Üdvözöl téged szerető apád és anyád!