Börtönbe zárt szívek

Ha csiszolódnak is a sérült szivek, minden mögött, ott a végtelen szeretet, ami összerendezett minket

Börtönbe zárt szívek

A szerelem ajándék és feladat is egyszerre…a szerelem energiáját azért kapjuk, mert azzal, aki, vagy ami iránt felgyűlik a szívünkben az érzés, nagyon komoly dolgunk van. A szerelem elmúlik, és akkor megmutatkozik szerelmünk tárgya azon a szűrőn keresztül, ahogy mi képesek vagyunk látni, érzékelni felfogni.

Amikor kiderül, hogy ő is gyarló, gyenge, és fél, akkor kell megérkeznie a második csodának, amit szeretetnek, elfogadásnak nevezünk. Ami megold minden kérdést, minden problémát, ami felülkerekedik bajokon, és kéz a kézben elvezet a boldogsághoz. És a sok kapcsolat elemzése közben felfigyeltem egy sajátságra, a szerelem nem öncélú, mindig ott rejt magában egy új víziót, ami a kapcsolat által tud csak kiteljesedni! Van, akivel várost alapíthatunk, van, akivel a családi boldogságot, vagyunk képesek kiterjeszteni, van, akivel karitatív életünk, spiritualitásunk emelkedhet ki, de minden kapcsolatban az egyedi fejlődés mellett ott ragyog egy közös lehetősség az emelkedésre.

Azt mondják változz meg, ez szerintem nem jó fogalmazás. A gondolataikon, hozzáállásunkon kell változtatnunk. A lelkünk a lényegünk örök, változatlan. Aki figyeli az életünk eseményeit, az egy kortalan időtlen lény. A választásaink, döntéseink, leginkább az elme befolyása által jönnek létre, ez okozza a bajokat. Az érzésre kéne hallgatnunk, ami a szívünkben megjelenik.

Az érzelmeink, már az elme működésének terméke, annak a kifejeződése. Ha arra gondolok, hogy János szeret, akkor jó érzéseim lesznek, ha azt hiszem, hogy nem, harag, félelem, düh alakul ki, de valójában mit érzek!! János amikor megérintette a kezem…akkor egy kellemes, melegség, remegés, futott végig a testemen!! Ezért szeretném, hogy szeressen!! Amikor ránézek, gyönyörködik benne a szívem!! Ezért vagyok dühös, hogy Irmára néz!!

Helyes kérdés, hogyan Érzek belül a szívemben! A többi, hogy ő mit tesz, vagy mit nem, már nem számít. A valódi szeretet innen kezdődik, nem teszem függővé az érzéseim a másik ember reakcióitól! Nem tévesztem össze a viselkedést, önmaga lényegével, akit szeretek!! Csodás érzés féktelenül önfeledten szeretni! Mindent feltenni egy lapra!! És a mellett a döntés mellett kitartani egy életen keresztül! Nem lehet jól járni, nyerni akarni! A valódi nyereség, az önazonos döntés, a szív választása.

Emberként, úgy vagyunk tökéletesek, ahogy vagyunk, egy csodás lény, aki élete során beírt félelmeinek árnyékában igyekszik felismerni önmaga lényegét! Megérteni a világot, s abban elfoglalt helyét, szerepét, kapcsolatait. Félelmeink menekülésre késztetnek, önzésre sarkallnak, falakat húzatnak fel velünk, hogy ne érezzünk fájdalmat, ezért inkább úgy éljük le az életet, hogy a fájdalom előli menekülésünk erősebb, mint a boldogság iránti vágy! Valójában egymás kezében, ölében, karjában van a valódi békesség otthona. A kisgyermek szerelmes a szüleibe, az állatok szerelmesek a természetbe, csak mi kezdtünk elhatárolódnia való világunktól! Beérjük ürességgel, az egyedüllét biztonságát választva, munkába folytva vágyainkat, és elme szülte kapcsolatokba menekülve. Mi a jobb, ha soha nem éljük át a valódi szerelmet? Vagy átéljük és tisztában vagyunk azzal, hogy elveszíthetjük és az fájni fog!! Valójában semmit nem veszíthetünk el, amit átéltünk! Az örökké velünk marad. Szeretni, csak teljes szívvel lehet!!

Hányan mondunk le az igaz szerelemről, mert megalkudtunk egy silány másolattal? Elmenekültünk, mert féltünk, hogy nem érdemeljük meg! Beleugrottunk akármibe, mert nem tudtuk elviselni, megoldani az érzelmi viharokat? Nem voltunk elég bátrak, hogy felvállaljuk önmagunkat!? Félünk, hogy megint elhagynak!? Kárpótoljuk önmagunkat, édességgel, a keserűség elnyomására. Alkoholt, drogokat használunk a feszültség ellen. Munkába folytjuk, adott életfeladat helyett az álmainkat. Vagy állatokat, tárgyakat választunk az emberi kapcsolatok helyett. Vagy nem merünk önmagunkért tenni, inkább másokat szolgálunk. A sor végtelen, hogy hogyan abortáljuk önmagunk csodájának a megélését. Kifogásokat keresve, hogy miért állunk el a szeretet felvállalásától, miért helyes a döntés, hogy meghazudtoljuk érzéseinket!

Szeretni csak teljes odaadással lehet!! Nem méricskélve, harcolva, védekezve! Ennek a képességnek a birtokában vagyunk, csak a félelem ledermeszti, börtönbe zárja, amúgy szeretetre vágyó szívünket.

Olyan véleményem szerint nem létezik, hogy „már kiszerettem belőle….már nem szeretem” A szeretet is örök, vagy szerettem, vagy nem. Vagy soha nem szerettem, vagy most is, legfeljebb nem vagyok vele valamiért. Távolságot mindig a félelem tart. A szeretet felolvaszt minden gátat…minden akadályt leküzd!

Add magad méretlenül, mértéktelenül…érdek és cél nélkül! Csak magáért az érzésért, hiszen semmi mást nem tudsz magaddal vinni ebből az életből, csakis a megélt érzéseket!

Sok boldogságot, bátorságot kívánok

Fanó Magdolna

Hírlevél feliratkozás

Jelentkezz egy beszélgetésre hozzám

Oszd meg ezt a cikket másokkal is!