Béka a bográcsban

Lenni vagy nem lenni

Hogyan, kell élő békát bográcsban főzni? Avagy az emberiség utolsó próbatétele.

Ha a forró vízbe dobjuk a békát, a béka érzi a hirtelen hőkülönbséget, és azon mód kiugrik a bográcsból. Ám ha mégis békát élve szeretnénk főzni, akkor ha még langyos vízbe tesszük a békát, az ott szépen elúszkál, és megfő!! Mert, ha apránként, csak minden alkalommal kicsit emeljük a bogrács alatt a hőt és fokozatos szoktatás mellett nem tud reagálni a hőváltozásra. Addig addig úszkál, amíg meg nem fő.

Az, hogy mi emberek lettünk beletéve egy üstbe, rendjénvaló, hiszen nem reagáltunk helyesen egyik körülöttünk lévő eseményre sem. Kényelem, a jobb élet reménye, a külvilág sugallatai szerint elkezdtünk a „még-még-még, semmi nem elég” alapján élni! Amikor pedig egy egy elkülönített csoportot fosztottak meg a jogaitól, esélyeitől, csendesen hagytuk. A megosztottság egy módszer, hogy elhidd a jogtalanság jogos!! Bárki ellen elkövetett rossz, téged is veszélyeztet, soha nem tudhatod, mikor kerül rád a sor!! Látszólag elszigetelt csoportok módszeres tönkretételeés egymás ellen fordítása, a háttérhatalom kiválóan bevált módszere!! Látható és láthatatlan ellenségkép folyamatosan zúdul ránk, a külső és belső ellenségeskedés is pont az egyetlen igaz valót az EGYSÉGET, TESTVÉRISÉGET szünteti meg a fejekben. 

Hogyan létezhetünk egymás nélkül, elszigetelten, mi  értelme az életnek…Az elülönültség illúziója és a félelem elpusztítja azt, akit megfertőz!

Amíg nem ismerjük fel a valódi kapcsolatot minden létezővel, anyagi, emberi, szellemi, ország-világ szinten, nagyon nagy tévedésben élünk. Amíg egyedül érezzük magunkat gyengék vagyunk, ki lehet minket könnyedén iktatni…és meg is teszik. 

Ennek ára van! Ezt az árat fogjuk a következő időszakban letörleszteni! Mi is fokozatosan szoktattuk magunkat az egyre kínosabb helyzetek eltűréséhez. Hosszú évszázadok alatt tanultuk meg, hogy aki kiugrik, az is visszakerül az üstbe, vagy eltűnik, véglegesen valahová! Nem jöttünk rá, hogy együtt kell egyszerre kiugrani! Egymást segítve, ébresztve, feljajdulni és tenni!

Hát úszkálunk, amíg lehet, hátha mégse ér minket nagy baj ha szépen csendben lapítunk! Véleményünket, gondolatainkat elnyomtuk, elnyomták! Azt hittük van valamink… amit féltünk elveszíteni! És jaj! Pont így vész el a lényeg! Már csak csendesen pufogunk szűk körben, nehogy meghallják! Néhányan a túlélésre fókuszálva felszerelkeznek, vannak akik ezért pont fordítva, csendesen kivárnak. A legtöbben mindent felélnek, mert már semmiben sem hisznek!! Akadnak olyanok, akik  égi seregeket remélnek de valójában semmi nem változik, végeredmény a nulla változás. Azaz a víz elviselhetetlenségig melegszik.

Valójában mintha apránként vágnák le a kezed, előbb a köröm, aztán az ujjak végül a kézfej. Megmagyarázhatjuk, hogy egy kézfej nem is olyan nagy dolog … de akinek szüksége van a te megcsonkításodra, annak semmi nem számít, annak ennyi nem lesz elég! Mi magunk mondunk le naponta a szabadság számtalan formájáról, naponta érjük be a silány életminőséggel! Naponta engedjük be az elménkbe az őrült, sátáni propagandát! A folytatást rátok bízom mert együtt ülünk, együtt halunk vagy együtt teszünk? 

A jó gazda szeme hízlalja a jószágot, a jó gazdasszony takarékoskodik, tartalékol, gazdálkodik.

A jó vezető a népe érdekeit tartja szem előtt.

Éppen időszerű lenne gazdasági alapokra helyezni az országunk vezetését.

Feladatunk eljutni a tudatosság azon szintjére, hogy bárki szenvedése, elnyomása, bántalmazása, hat ránk!!

Amikor megértjük, hogy abban a világban érdemes élni, amelyikben mindenkinek jogai, lehetősségei, gyarapodása alanyi jogon jár, és ezért ki is állunk, akkor  válik az emberi faj méltóvá az életre!!

Összefogásra van szükség és valódi értékekre! Valódi emberi példákra!

Lehet hogy a nagy hal megeszi a kis halat..

Mégis, sok lúd disznót győz!!!

Hírlevél feliratkozás

Jelentkezz egy beszélgetésre hozzám

Oszd meg ezt a cikket másokkal is!