A jó párkapcsolatok titka: ki illik hozzám?

Ki illik hozzám?

A hasonló a hasonlót vonzza és a köztünk lévő ellentétek tanítanak minket az elfogadásra. De vajon tudunk válaszolni arra a kérdésre, hogy „ki illik hozzám”?

Sokszor keresnek meg azzal, hogy illik-e a most újonnan megismert partner, vagy sem? Hány olyan nagy reményekkel kecsegtető kapcsolatot láttam, az évek őrlőfogán megrágva, kiköpve, melyek méltatlanul végezték.

A válasz nagyon egyszerű, és mégis rendkívül szerteágazó. Számmisztikailag, asztrológiailag mindig lehet egy alkalmazható megbízható irányvonalat meghatározni, hogy kivel kapcsolatban mire számíthatunk. Mégis találkoztam olyan emberpárokkal, akik „egyáltalán nem illettek egymáshoz”, ennek ellenére, remekül éltek együtt 25 év óta. És voltak sokan olyanok, akiket az „isten is egymásnak teremtett”, mégis nagy szívfájdalommal, keserű tapasztalásokkal tűzdelt válás lett a vége.

Voltak olyan kapcsolatok mindannyiunk életében, ahol remek szexuális együttlétek ellenére sem tudott megmaradni a kapcsolat. És hallunk olyan kapcsolatokról, melyben a tűz rég kialudt, vagy tán sosem égett, és mégis szép, értékes életet éltek egymással.

Nézzük, a gyakorlatban mi mindennek kell stimmelnie, hogy a kapcsolat jó, nagyon jó osztályzatot értek el.

Kapcsolati receptúra:

Végy két érett, felnőtt, magáért felelősséget vállaló önálló, őszinte, alkalmazkodni képes, kialakult személyt. Aztán spékeld meg tiszta kommunikációval, és kompromisszumképességgel. Elkötelezettséggel. Adj hozzá közös kedvteléseket, kész a sikerrecept😊

Mivel ilyen partnerből kevés létezik, törekedj, hogy te azzá válj, és keresett cikk leszel a „partner-piacon”.

‍Mire érdemes figyelni a párválasztásnál?

Életritmus (kakas típus – korán kel, korán fekszik, bagoly típus – későn kel, mivel későn aludt el),

Értékrend, világnézet, érdeklődési terület, étkezési szokások,

szabadidős tevékenységek, társas kapcsolatok, munkához való viszony,

higiéniás szokások, gyermekneveléssel kapcsolatos nézetek.

Szeretetnyelv: ki miből tudja biztosan, hogy szeretik

•      van, aki a beszélgetések függvényében,

•      van, aki a testi érintésben, simogatásban,

•      van, aki a szexualitásban,

•      van, aki a meghitt együttlétben,

•      van, aki a drága ajándékokban,

•      van, aki a meleg ételben, gondoskodásban,

•     van, aki a közös együtt végzett munkában látja meg az igaz szerelemet.

•      van, aki ezek megfelelő helyzetben kapott keverékéből ért.

Mindezek a szeretetnyelvek keveréke is létezik!

Különbözőek vagyunk, más igényekkel, az a kérdés, hogy a kapcsolatban többek, jobbak leszünk, elhidegülünk, vagy folyamatosan távolodunk a lelki békénktől.

Egy egymást megerősítő, vagy pedig a tudatunk mélyén állandóan rejtett félelemben töltjük a kapcsolatot. Hiányt érezve, és hiányt okozva a partnerünk számára.

Az adás-kapás egyensúlyán, úgy látom, igen sok múlik. Valamint, hogy képesek vagyunk-e észlelni, hogy mire van igénye partnerünknek, és azt tudjuk-e nyújtani számára. Vagy tudnánk, de nem merjük, nem akarjuk megadni a másiknak, amire vágyik.

Ha nem beszélünk, nem értjük meg egymást, nem lesz békesség.

A kommunikáció remek lehetőség, hogy egymás igényeit figyelembe véve változtathassunk, a kapcsolat érdekében.

Ez semmiképp nem azt jeleni, hogy lemondunk saját igényeinkről mások javára! Ellenkezőleg, összehangoljuk, ha lehetséges.

Néhány példa:

A kedvesem pontban 12-kor ételt akar? Én inkább sétálni mennék…

Rendelj, vagy sétáljatok egy étterembe!

Amikor én inkább egy összebújós beszélgetésre vágyom vele, ő a monitort bámulja! Foglald le magad a kedvenc könyveddel, de csúsztass egy papírlapra írt pár sort, hogy várod a kanapén.

Vagy, nem vett nekem a párom egy ékszert? Mondtad neki? Megmutattad, melyik tetszik? Van elég mélység a kapcsolatotokban? Figyelembe vetted az ő kívánságait?

Miért kirándulással tölti az idejét, inkább segítene… ezt meg kell beszélni, mennyi legyen a közös idő, és mivel töltsétek…

Miért akar naponta szexelni?  Nézz mélyen magadba, te miért nem? Mi változott? Lehet, hogy másra vágyik, csak eddig ezt a formáját ismerte a meghittségnek.

Fontos megjegyezni, hogy minden konfliktus tanulságokat rejt a résztvevők számára! Ezek feldolgozása, helyes értelmezése sokszor megmenti a kapcsolatot.

Ezért, még ha az illeszkedés nem is tökéletes, ennek a tanulási feladatnak a kihagyása végzetessé tud válni.

Minden résztvevő igénye jogos, és fontos kell legyen a társas együttlét alapja. Ha csak kapni akarunk, és adni elfelejtünk, vagy nem azt adjuk, amit a nagy Ő szeretne… de miért nem???

Azért vonzottátok be egymást, hogy tanítson!

Ha megvolt a tanítás a kapcsolat megszűnhet, tovább léphetünk. Vagy végre beáll az a lelki egyensúly, amiért egymást megismertétek.

Tudván, bármi, amit a partnerünkben elutasítunk, biztosan megjelenik ismét, mert az rólunk szól, eltagadott részünk, amit nem merünk magunkban elfogadni.

Ezért helyes megoldanunk, feloldanunk ott ahol, akivel kapcsolatban felfedezzük.

Nagyon fontos, hogy amikor már végre valamennyire ismerjük egymást, és a másik „rossz tulajdonságait” is, akkor jöhetne a valódi emberi együttlét, hiszen mi is valószínűleg feltárulkoztunk, és a mi vágyunk is az, hogy szeressenek és elfogadjanak… végre ne az illúziót, az ideálist üldözzük, és meneküljünk kapcsolatról kapcsolatra, ha kiderül, hogy a másik is csak ember, örüljünk, hogy megmutatkozhatunk mi is álarcok nélkül.

…Tehát ki illik hozzám?

Az értékrendem szerinti összeillés:

Szexuális, szociális, anyagi alapokon kapcsolódom, esetleg, csak a félelem, vagy az üresség okán vagyok valakivel? Jó tudni, kinek mi valóban fontos, és a társunk értékrendjével összeegyeztethető-e az enyém.

Vannak karmikus tartozásra épülő kapcsolatok, ezeket bárhogy szeretnénk, nem kerülhetjük ki.

Minden kapcsolatban aktiválódhatnak a régmúltban keletkezett sérelmek. Családunk karmikus, nyomatai is bizony megmutatkoznak választásainkban.

Ezért résen kell lenni, hogy amikor a felszínre kerülnek, ne a partnert okoljuk, hanem tudatában legyünk, ez a mi életünk tanulási folyamata, így a gyógymódért is magunk vagyunk felelősek:)

Mindent összevetve, rengeteg pár volt, akit elemeztem, és bár nem tökéletes illeszkedés volt látható képletükben, mégis hosszú, szeretetteljes kapcsolatban fejlődtek egymással.

És a legnagyobb harmónia ellenére is voltak partnerek, akik nem tudtak egymással egységre, békességre találni.

Ebből arra jutottam, hogy az egymás iránti elköteleződés sokszor fontosabb, mint a remek képlet! Találtam még egy fontos ismérvet: a kapcsolat érdekében tett lépések, azaz önmagam változása. Talán a legfontosabbat hagytam a végére: le kell mondanom, az egóm által fennen hangoztatott igényeim végtelen listájáról!

A döntés, hogy „Jóban-rosszban kitartunk egymás mellett”!

Ha párkapcsolatban élsz, kérj személyes elemzést, tanácsadást. Tedd jobbá életed!

Ha még nem, akkor lehet, pont azért…